Szent Pál karácsonya

Nagyböjt van. Talán furcsa, hogy akkor miért a karácsonyt említem. Barsi Balázs atya 2011. karácsonyának szentestéjén a Sümegi Ferences Kegytemplomban számomra valami csodálatos gondolattal ajándékozott meg. Személyesen nem hallhattam, de  honlapjukról le lehet tölteni Balázs atya prédikációit. Én is ezt tettem. Többször és többször is újra hallgatva annyira megragadott, hogy szóról-szóra leírtam. Részleteibe fogom itt közölni.

A Belvárosi Ferences Templomban nagyböjt és advent vasárnapjain már évek óta tart Konferencia beszédeket. Az idei nagyböjti elmélkedéseiben többször is felismertem ezt a bizonyos szenteste prédikációjának elemeit. Az atya említi is, hogy ez a karácsony számára hozott gondolati letisztulást, megújulást. Úgy fogalmazta, hogy "rá kellett nekem is döbbennem...".

Elmélkedésének első szakasza foglalja össze Saul megtérésének három felismerését:
Azt, hogy Isten valóban ISTEN, hogy SZENT, és hogy SZERET:

*******************

Ezt írja Szent Pál: „Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden ember számára.”  Szent Pál apostol nem látta a gyermek Jézust, sőt földi életében sem találkozott Jézussal, hanem csak akkor, amikor a Krisztusban hívő zsidókat elindult letartóztatni Damaszkuszba. Világos nappal jelent meg neki az Úr, föltámadott testében, és így szólt: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen. Hiába rugdalózol, szeretlek. A pogányokhoz is el fogod vinni az én nevemet.”

Erről így tesz tanúságot a Galatákhoz írt levélben: „Tudtotokra adom testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium, örömhír, nem embertől ered. Hiszen nem emberektől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásával. Hallottátok ugye, hogyan viselkedtem egykor a zsidó vallásban? Könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, pusztulására törtem. Ám úgy tetszett annak, aki már születésemtől kiválasztott, kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kell a pogányoknak.”

Saul, amikor találkozott a názáretivel, három fölismerés ragyogott fel benne. A Názáreti Jézus azonossága, hogy uralkodik mindenekfölött, hogy a halál fölött uralkodik. Testvéreim, a kereszténység nem egy vallás: a vallások vége. Ez minden testre tartozik! Ezt minden fiatalnak kellene hallania, aztán csináljon amit akar utána! Hogy az emberi testnek, a kozmosznak van új állapota! Az az Isten, aki a semmiből teremtett. Hiszen nagyobb dolog, hogy itt vagytok, mint hogy a holtak föltámadnak! Mert honnan jöttünk mi elő, az egy sejtből, az meg az élettelenből? És honnét ez a világ? Ez az egész világ nyitott az Isten teremtő hatalmára.

Tehát Saul fölismeri, hogy más az a királyság, az nem politikai hatalom, az életnek az Ura. 

Fölismeri, hogy ISTEN! Egy zsidó! Testvéreim! Ezért nem ment Jézus a magyarokhoz. Hát hol voltak még akkor a magyarok? De nem ment a görögökhöz sem, és nem mehetett az egyiptomiakhoz, mert vallási tévedésben voltak. Azt mondták volna, hogy csodát tesz, hogy az egyik isten leszállt az Olimposzról. Egyetlen nép volt arra fölkészítve, mint ahogy most te vagy katolikusként fölkészítve, hogy mondd tovább! Nem vagyunk különbek senki embernél, de hivatásunk van. Ennek az ókori kis népnek az volt a hivatása, hogy megtanulta, hogy nincs más Isten, nincsenek istenek, csak egy, aki a világot teremtette. Az törődik Izraellel, s törődik majd az emberiséggel is. És hirtelen a zsidó apostol, Tamás letérdel előtte és azt mondja: „Én Uram, én Istenem”.

A másik, amire Saul azonnal rájön, pár másodperc alatt, amit sok katolikus sem tud, hogy az Ő hívei, az Egyház, az abszolút SZENT. Még ha gyatra püspökei, bűnös papjai és bűnös hívei is vannak. Mert mit mondott Jézus? „Miért üldözöl engem?” Mondhatta volna Pál, hogy : „nem téged üldözlek, hanem a híveidet.” „Nem, engem!”

Az Egyház mélyén ott van Krisztus. És a legmegdöbbentőbb, hogy fölismeri, hogy ez az Isten SZERET. Hát Saul jóváhagyta Szent István kivégzését! Amikor megkövezték az első diakónust. Nekimegy az egyháznak és most meg azt hallja, hogy Jézus azt mondja: „Saul, tudod, hogy szeretlek! Ne rugdalózz. Még a pogányokhoz is el fogsz menni zsidó létedre, és fogod mondani azt, hogy Isten üdvözíteni akar minden embert.” Testvérek, ez Saul karácsonya, ez Szent Pál karácsonya.