Istenfélelem kérdése

Van aki elavultnak gondolja, vagy azt,hogy mára az igazi jelentése megkopott, feledésbe merült. Új és modern fogalmak váltják fel, amit a mai ember könnyebben emészt, ért...


De tényleg erről lenne szó? Barsi Balázs atya 2011. karácsony szentestéjén elhangzott szentbeszéde választ ad!


A Szent Pál karácsonya blogbejegyzésem folytatásaként közlöm a szentbeszéd második részét, mely az istenfélelem kérdésére ad választ a MA emberének:

Üdvözítő Istenünknek kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világias vágyakkal. Ez az istentelenség, ez a görög szó: asebeia, ez úgy érthető, hogy ha az ellenkezőjére gondolunk, amikor azt írja, folytatja: éljünk becsületesen, buzgón és szentül. Rossz fordítás, nem szentül, eusebos, ugyanaz a tő. Az asebeia az istentelenség, az eusebos az, aki istenfélő.

A keresztény hívőnek nem az ateista az ellentéte. Az a pályán kívül van, még megtérhet. Hanem az, akiben nincsen istenfélelem. És mi az istenfélelem? Nem rettegés, nem az Istentől való rettegés, hiszen az angyalok mit mondanak a pásztoroknak? Görögül: me phobete! phobos, fóbia, ne rettegjetek! Az istenfélelem, az megrendülés. Jó megrendülni, hogy ennyire szeret az Isten.

És Testvérek, ez egy gyökere Pál mondanivalójának: hogy istenfélő. Tehát a szent kereszténynek nem az ateista az ellentéte, hanem az, aki nem féli az Istent, bár tud róla. Mi az istenfélelem? Boldog John Henry Newman (ez a zseniális bíboros, akit boldoggá avatott a pápa, és akinek templomot építettünk Sümegcsehi hegyekben, majd nézzétek meg) ezt egyedül ő fejti ki a legszebben, hogy mi az istenfélelem: „ Az olyan, mintha te a barátodról, a legjobb barátodról egy nagy közönség előtt beszélsz – valahogy szóba kerül –. igazat mondasz és szeretettel mondod. Közbe észreveszed, hogy ott ül a harmadik sorban. (Húha! Érzed?) Ej, ha tudtam volna, mégis másképp fogalmaztam volna.” Ez az istenfélelem.

Itt VAN! Feltámadása után 40 napon keresztül erre szoktatta az egyházát, amikor nem látták, akkor is ott volt, mert amikor Tamás apostol aki nem látta az első megjelenése alkalmával azt mondta: „Én nem hiszem, ha nem látom a szegeket a kezén és a lábán.” És érdekes, ezt Jézus hallotta. Hallja, amit én mondok, és azt is, amit te gondolsz. Ez az istenfélelem. És ez a bálteremben is így van, a hitvesi ágyban is így van, a szenvedésekben, a rettenetes kórházi kezelésben, a csendes hétköznapokban is, velünk van az Isten. 

Nem kirándulni jött el a földre, aztán elment! „Én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig.” S ha ketten, hárman összejöttök az én nevemben – egyes szövegmagyarázók szerint ez a mise, mert az ő nevében összejönni, a császár nevében, az azt jelenti, hogy a császár rendelte. Tehát egy olyan gyülekezet, amelyet az Isten Fia rendelt az utolsó órában, míg együtt volt az apostolokkal, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. És így itt van! A kenyér és a bor nem lesz akadálya az ő föltámadott testének, mint ahogyan a zárt ajtó se volt akadálya annak, hogy megjelenjen ez a Dicsőséges Test. 

Testvérek, szentmise nélkül nincs kereszténység, ebből élünk. Azt mondja egy ókori író: mi a vasárnap szerint élünk, ez a mi reményünk. Az áldozás, az az igazi karácsony, igen! És még azt is mondja Pál, hogy éljünk becsületesen, vallásosan és istenfélelemben. Nem lehet becsületesen élni, ha valaki nem vallásos, néha azért egy kicsit hazudunk, egy kis lopás, egy kis paráznaság… ez nem becsületes. De vallásosan sem lehet élni normálisan, ha valaki nem istenfélő.

A vallásnak a karikatúrája: néha betolat a templomba, elmond egy imát, és ugyanúgy él mint a többi? A vallásosság az egy karikatúrája az emberi életnek, ha nem a szentségre törekszik az ember, arra, hogy ITT van az Úr, lát engem, szeret engem, jelen van, megbocsát. Szakítani az istentelenséggel az nem azt jelenti, hogy szakítani az ateizmussal, az egy más dolog, az filozófiai kérdés. Az ember rájöhet arra, hogy létezik egy Isten, az nem vallásos, aki tudja, hogy van Isten, hanem az, aki szereti az Istent.