Megszülettem!

1990. június 16. Kocsér -  Isten gyermeke lettem

"Bizony, bizony mondom neked, senki sem mehet be a mennyek országába, aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből. Mert ami a testtől születik, test az, s ami a lélektől születik, lélek az. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam: ÚJJÁ KELL SZÜLETNETEK! " /Jn. 3,5./

Nem lehetünk természettől fogva a mennyei Atya gyermekei, mint az Ige (Jézus Krisztus), de kegyelem és örökbefogadás útján igazán gyermekei lettünk. És míg az emberi örökbefogadó nem alakíthatja át a gyermek bensejét, addig viszont Isten átalakít, új élet részesévé tesz sajátlagosan isteni, benső élete közlésével. / Garrigou Lagrange: A megkezdett örök élet/

A szent zene és ének célja, Isten megdicsőítése és a hívők megszentelése!

Részletek a A II. Vatikáni Zsinat SACROSANCTUM CONCILIUM kezdetű

konstitúciójából a szent liturgiáról:

"Az egyetemes Egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes liturgiának szükséges és integrális része."

"... a szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez: bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat. "

"Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia saját énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben -- azonos feltételek mellett -- ennek kell elfoglalnia az első helyet."

SZENT ANYA ÜDVÖZ LÉGY

Éneklő Egyház 641.

ÁLDOTT VAGY SZŰZ MÁRIA

Éneklő Egyház 642.

MÍLY BOLDOG VAGY SZŰZ MÁRIA

Éneklő Egyház 643.

A papság jövője

Ma olajszentelési misén voltam a Váci Székesegyházban, ahol többek között a papok megújították papi fogadalmukat, mi meg a világi papság tagjai hálával fordultunk Krisztushoz, hogy Nagycsütörtökön arra emlékezhetünk, mikor az utolsó vacsorán elhangzott teremtő szava: az Oltáriszentségnek és a papság intézményének alapító igéi. Barsi Balázs atya a mai napi gondolata még az is, hogy "papjaink hűsége az egyház épületének kötőanyaga".

Végig nézve a fehér ruhába öltözött papokon, ahogy bevonultak "az irgalmasság kapuján", felismerve közülük a számomra is ismert, szeretett papjaimat - örömet és reményt éltem meg. Végig vonultak gondolataimban azok a papok is, akiken keresztül Krisztus keresett, találkozott velem. Isten éltesse őket! :) Rájuk gondolva, értük hálát adva osztom meg az alábbi idézett könyvrészletet:

Robert Sarah bíboros bátor és őszinte könyvéből fogok most idézni pár gondolatot. A könyv címe: Isten vagy a semmi (113 - 116. oldal)

Hogyan értsük a papság jövőjét?

A papság jövője a szentek példájából olvasható. Szent II. János Pál életében Krisztus keresztje abszolút a középpontban állt. A pap olyan ember, akit keresztre feszítettek Krisztussal. Nemcsak azért mutatja be a szentmisét, hogy örökkévalósítsa, felidézze és aktualizálja a keresztre feszítést, hanem hogy élje a saját keresztre feszítését, mert a pap maga Krisztus.

Az ars-i szent plébános mindig imában elmerülve és Istenben elveszve élte papságát. Olyan biztos pont volt, mint egy híd, amely az embereket az Úrhoz vezette. Jean-Marie Vianney számára a pap az emberi lét szakrális dimenziójának tanúja. Istennel hoz kapcsolatba, és fáradhatatlanul ismétli az ő tanítását, hogy meghallják a világ nagy zajában. A pap isteni hatalmat birtokol, amely abban áll, hogy lehívja Istent és az ő Igéjét az emberek közé: "A pap - mondotta - olyan ember, aki Isten helyén áll, egy ember, aki fel van ruházva Isten minden hatalmával".

Szent II. János Pál életében a második központi valóság az Eugharisztia volt. Az imádságban csak Krisztus arcának szemléléséből merít nemeslelkűséget a pap, hogy önmagát, testét-lelkét beleadja papi szolgálatába, mint Krisztus.

Minden apostoli tevékenység előtt a papnak minden reggel be kell lépnie az Eucharisztia misztériumába. Annak a kis ostyának, amely az egész mindenséget és az egész emberi történelmet hordozza, létünk középpontjává és életünk életévé kell válnia: Nekünk, papoknak fehér ostyává kell lennünk, hagyni magunkat "átlényegíteni" és vonásról vonásra magához Krisztushoz hasonlítani.

Mikor Krisztus megalapította a papságot, tizenkettő apostol volt körülötte, akik felforgatták a világot. Ma több mint négyszázezren vagyunk papok. Tehát minden lehetséges. Mikor leszünk már hatásosabbak, mint az apostolok?! A legfontosabb, hogy azok a férfiak, akik Krisztus követésére vállalkoztak, belsőleg átalakuljanak.

Nem kell félni attól, hogy nem lesz elég pap, de azt kell kívánni, hogy jó és szent papok jöjjenek, Isten és az imádság emberei.