"Bizony, bizony mondom neked, senki sem mehet be a mennyek országába, aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből. Mert ami a testtől születik, test az, s ami a lélektől születik, lélek az. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam: ÚJJÁ KELL SZÜLETNETEK! " /Jn. 3,5./
Nem lehetünk természettől fogva a mennyei Atya gyermekei, mint az Ige (Jézus Krisztus), de kegyelem és örökbefogadás útján igazán gyermekei lettünk. És míg az emberi örökbefogadó nem alakíthatja át a gyermek bensejét, addig viszont Isten átalakít, új élet részesévé tesz sajátlagosan isteni, benső élete közlésével. / Garrigou Lagrange: A megkezdett örök élet/
Részletek a A II.
Vatikáni Zsinat SACROSANCTUM CONCILIUM kezdetű
konstitúciójából a szent liturgiáról:
"Az egyetemes Egyház zenei
hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé
emelkedik, leginkább azért, mert a szent szövegeket kísérő dallam az ünnepélyes
liturgiának szükséges és integrális része." "... a szent zene annál szentebb
lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményekhez:
bensőségesebben fejezi ki az imádságot, növeli a lelkek egységét, gazdagítja és
ünnepélyesebbé teszi a szent szertartásokat. "
"Az Egyház a gregorián korálist
tekinti a római liturgia saját énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben --
azonos feltételek mellett -- ennek kell elfoglalnia az első helyet."
Ma olajszentelési misén voltam a Váci Székesegyházban, ahol többek között a papok megújították papi fogadalmukat, mi meg a világi papság tagjai hálával fordultunk Krisztushoz, hogy Nagycsütörtökön arra emlékezhetünk, mikor az utolsó vacsorán elhangzott teremtő szava: az Oltáriszentségnek és a papság intézményének alapító igéi. Barsi Balázs atya a mai napi gondolata még az is, hogy "papjaink hűsége az egyház épületének kötőanyaga".
Végig nézve a fehér ruhába öltözött papokon, ahogy bevonultak "az irgalmasság kapuján", felismerve közülük a számomra is ismert, szeretett papjaimat - örömet és reményt éltem meg. Végig vonultak gondolataimban azok a papok is, akiken keresztül Krisztus keresett, találkozott velem. Isten éltesse őket! :) Rájuk gondolva, értük hálát adva osztom meg az alábbi idézett könyvrészletet:
Robert Sarah bíboros bátor és őszinte könyvéből fogok most idézni pár gondolatot. A könyv címe: Isten vagy a semmi (113 - 116. oldal)
Hogyan értsük a papság jövőjét?
A papság jövője a szentek példájából olvasható. Szent II. János Pál életében Krisztus keresztje abszolút a középpontban állt. A pap olyan ember, akit keresztre feszítettek Krisztussal. Nemcsak azért mutatja be a szentmisét, hogy örökkévalósítsa, felidézze és aktualizálja a keresztre feszítést, hanem hogy élje a saját keresztre feszítését, mert a pap maga Krisztus.
Az ars-i szent plébános mindig imában elmerülve és Istenben elveszve élte papságát. Olyan biztos pont volt, mint egy híd, amely az embereket az Úrhoz vezette. Jean-Marie Vianney számára a pap az emberi lét szakrális dimenziójának tanúja. Istennel hoz kapcsolatba, és fáradhatatlanul ismétli az ő tanítását, hogy meghallják a világ nagy zajában. A pap isteni hatalmat birtokol, amely abban áll, hogy lehívja Istent és az ő Igéjét az emberek közé: "A pap - mondotta - olyan ember, aki Isten helyén áll, egy ember, aki fel van ruházva Isten minden hatalmával".
Szent II. János Pál életében a második központi valóság az Eugharisztia volt. Az imádságban csak Krisztus arcának szemléléséből merít nemeslelkűséget a pap, hogy önmagát, testét-lelkét beleadja papi szolgálatába, mint Krisztus.
Minden apostoli tevékenység előtt a papnak minden reggel be kell lépnie az Eucharisztia misztériumába. Annak a kis ostyának, amely az egész mindenséget és az egész emberi történelmet hordozza, létünk középpontjává és életünk életévé kell válnia: Nekünk, papoknak fehér ostyává kell lennünk, hagyni magunkat "átlényegíteni" és vonásról vonásra magához Krisztushoz hasonlítani.
Mikor Krisztus megalapította a papságot, tizenkettő apostol volt körülötte, akik felforgatták a világot. Ma több mint négyszázezren vagyunk papok. Tehát minden lehetséges. Mikor leszünk már hatásosabbak, mint az apostolok?! A legfontosabb, hogy azok a férfiak, akik Krisztus követésére vállalkoztak, belsőleg átalakuljanak.
Nem kell félni attól, hogy nem lesz elég pap, de azt kell kívánni, hogy jó és szent papok jöjjenek, Isten és az imádság emberei.
A héten, csütörtökön a Dunakeszi Szent Imre Templomban Szabó József atya a szentségimádást Xavéri Szent Ferenc imájával fejezte be. Megrendültem az imádság hallatán, és boldog voltam, hogy a hétvége közeledtével ebben az ajándékban részesülhettem.
Norwichi Julianna, középkori misztikus írónak 1373-ban harminc éves korában 16 látomása volt. A keresztre feszített Krisztus gyötrelmét hosszan, megrendítő drámaisággal élte át és írta le. Julianna maga számol be arról, hogy 20 évet kellett imádságban töltenie, míg felfogta a látomások értelmét. Pár hete sikerült megvennem életének egyetlen írását: Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai címmel (Jel Kiadó 2013.)
Szeretnék egy részletet megosztani Julianna lelki tapasztalásából, mely engem is nagyon megragadott, elgondolkodtatott, és lelkesít. De mielőtt leírom, kérlek olvasd el a szentírás alábbi igéjét: 1Kor. 3.
Részlet a könyvből:
Ebben az időben ajándékozta nekem az Úr meleg, baráti szeretetének lelki megtapasztalását. Láttam, hogy Ő a minden, ami csak jó és vigasztaló. Ő a mi ruhánk: szeretetből körülölel bennünket, szorosan átkarol, szeretetébe burkol, úgy, hogy soha nem hagy el. Láttam, hogy Ő a minden, ami számunkra jó.
E kinyilatkoztatásban még valami mást is mutatott: egy egészen apró valamit, ami nem volt nagyobb egy mogyorónál: a tenyerében feküdt, olyan kerek volt, mint egy labda. Néztem, találgattam, s gondolatban ezt kérdeztem: "Ugyan mi ez?"
Megjött a válasz: "Ez a minden, ami teremtetett."
Azon tűnődtem, hogyan is tud megmaradni. Olyan aprócska volt, hogy azt vártam, összezsugorodik és eltűnik.
Azután ezt a választ hallottam: "Most azért létezik és fog mindig létezni, mivel Isten szereti."
Így felfogtam, hogy minden Isten szeretete által létezik.
Ebben a kis valamiben három igazságot láttam meg:
az első, hogy Isten ALKOTTA,
a második, hogy Isten SZERETI,
és a harmadik, hogy Isten GONDOSKODIK róla.
Eddig az idézet. Az alábbi videó szépen összefoglalja, hogy életünkben, mindez az aprócska mag, hogyan tud növekedni...
És amit a hit szemével szemlélhetünk: Isten maga az a pici mag Jézus Krisztusban. Munkatársnak hívott bennünket, hogy az Ő Igéjét ültessük, öntözzük, és Ő megadja a növekedést, hogy Hozzá eljussunk!
Milyen sokáig váratott magára, az a tapasztalás, mikor felfedezhettem, hogy egy-egy ige, szentírási szó, mikor felfedi magát, az kegyelmi pillanat. Akkor gondolhatnánk, hogy kemény edzéssel kialakítható ez a képesség: rengeteg igehallgatással, biblia olvasással.
A saját életem tanú rá, hogy nem. Az Ige talál meg, és keresi helyét életünkben. Persze akkor tud megtalálni, ha ajtót nyitok neki. Különben csak a zárt ajtómon kopogó szavakként hullanak a küszöbömre, hol szép lassan megkopnak, betűk furcsa képletét rajzolva. A kopogó szavak szintjén szánk visszhangozza ugyan, de ennyi történik.
Az ajtó nyitás "csupán" annyi, hogy beengedem kertembe azt, aki kertemet teremtette. Engedem, hogy fölszántsa, és bevesse. Ó mennyi mindennek meg kell halnia, hogy kertem legszebbje növekedhessék. Templom épül, örök életem otthona.
Megízlelteti Isten a világ örömeiben, sikereiben, hogy a kitartóan és szorgalmasan végzett munka, meghozza gyümölcsét. Javakat kapunk, kinek mit: tehetséget, egy fontos küldetést, egy barátot, házastársat, gyermeket, stb. És építjük "templomunkat", kinek mi: a karrierünk, a társunk, a gyermekünk....
Ez mind szép és még szebb ha Isten igéi visszhangoznak közben szavainkban. De Ő ennél többet szeretne adni. Nem jó az a szó, hogy többet, inkább az, hogy teljesebbet, az igazat, a LÉNYEGET. Ha hiányzik a lényeg a hivatásunkból, a családunkból, az életünkből, akkor kertünk ajtaja előtti küszöbön építettük a karriert, a kapcsolatainkat, az egész földi életünket.
A lényeg, maga Jézus Krisztus. Egy megkeresztelkedett nem tagadhatja azt a tényt, hogy legalább egyszer már járt Isten a kertjében, és az első szántást és vetést megtette. Lelkünk templomának alapkőletétele már megtörtént.
forrás: http://kertinaplo.blogspot.hu/
Hogyan épülhet lelkünk - kertünk temploma? A válaszom, választásom ma egy olyan dalra esett, melyet kopt vallású fiatalok énekelnek leégett, lerombolt templomukban. A blogbejegyzésem végén egy személyes tanúságot is teszek. :)
A video első képei a gyönyörű emberekkel teli templomot mutatja, majd a szörnyű tett eredményét. Kiégett, megszenesedett falakat. A többi képet nézd a videóban. A dal szövege lentebb olvasható.
Az egyiptomi al-Minjában található Amir Tadrosz kopt
templomot 2013. augusztus 14-én érte támadás.
A romok között éneklik a fiatalok ezt az Istent dicsőítő éneket.
A szív könnyei között,
por, hamu és sebek között
a szeretet, a béke
és a megbocsátás üzenetét
küldjük az egész világnak.
Szívünk megsebződött,
de hatalmas Istenünkhöz fohászkodunk,
akaratában bízva,
hogy jót készít számunkra.
A szenvedés közepette énekelünk,
hogy megnyilvánuljon dicsősége.
Jogainkat átadjuk neki,
mert benne biztos a reményünk.
Bibliája vezet minket,
szavai tanúskodnak ígéreteiről,
lerombolja a pokol kapuit,
ha népe előtt állnak.
Hitünk szövetség Urunkkal,
semmi meg nem ingatja,
a keserű édesnek tűnik,
elfogadjuk az ő nevéért.
Olykor megengedi a nehézségeket,
máskor tűri, hogy méltatlanság érjen,
hogy begyógyítsa sebeinket
és megmutassa jelenlétét.
A megpróbáltatások közepette
atyai jósággal és bölcsességgel
vigasztalja fiát gyengeségében,
segíti és összegyűjti népét.
Hirdetjük az egész világnak:
gondolataink mások, mint a tieid,
célunk a mennyek országa,
dicsőséges Urunkkal.
Ó egyházam, magasra emeled fejed,
ó anyám, szépséged csodálatos!
Zúgasd a harangokat,
ébreszd fel s gyűjtsd össze gyermekeidet!
Eddig a dal, és a video...
Kertünkben épülő templomot senki nem rombolhatja le, csak mi magunk (a bűneinkkel!) A világban épült "templomaink" ki vannak téve támadásoknak, elpusztíthatóak, akár egy tollvonással is. Lelkünkben épülő Isten temploma mások által elpusztíthatatlan, mert nem e világ anyaga tartja össze, hanem a Lélek. Így van ez azokkal a javakkal, örömökkel, gyümölcseinkkel, melyekben jelen van a Lényeg, Jézus Krisztus.
Fizikai értelemben megszűnhetnek (hivatás, kapcsolat, társ, gyermek elvesztése), de azon részei, melyek Istenhez vittek közelebb, Kertünk templomának kövei, díszei, ablakai lesznek. És így az örökkévalóságé.
Idei karácsonyi ajándékom az a kegyelmi pillanat volt, mikor a "hajnalcsillag" szó kopogott szívem ajtaján, és én ráleltem kertem templomában, ahol mindig is ott volt, az oltárt ragyogta be.
Egy zenével indítanám bejegyzésem, melyet a végén meg is magyarázok, hogy miért ezt választottam.
Mindenszentek ünnepének fénye, ahogy haladok előre éveimben - és remélve, hogy a hitben is - egyre több ponton világítja meg életem térképét, melyet Isten tervezett. Térkép, mely visszavezet Hozzá.
A héten Hajnalcsillag munkatársaimmal lelki napon vettünk részt, melyet Dr. Osztie Zoltán atya tartott. Zoltán atya a Hit évével kapcsolatos mondta, hogy személyes TANUKRA van szüksége a világnak, tanúságot tenni hitünkről akár alkalmas, akár alkalmatlan időben.
Egyik nevelési évünk mottójául pont ezt a szentírási részt választottam /Biblia évében/: „Hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” /2 Tim.4,2/
Azzal a "feladattal" küldött el bennünket az atya, hogy "TEDD A JÓT ÉS BESZÉLJ RÓLA !". Persze erre rögtön az juthat eszünkbe, hogy ez mégis milyen dolog, hogy dicsekszünk jótetteinkkel, mintha ezzel azt mondanánk, hogy én jobb vagyok, mint te... Nos, ha így gondolkodunk, akkor egy fontos lényegről még nem tudunk: arról, hogy mi semmi jót nem tudunk tenni önerőnkből, mert minden jó Istentől való. Amit tehetünk: ENGEDD, HOGY ISTEN JÓT TEHESSEN BENNED, ÉS BESZÉLJ RÓLA! Na, ugye hogy így egész más? Persze, hogy akarunk jót tenni, de ha megtörténik, tudnunk kell, hogy Kinek a szeretete engedte és művelte azt... és ERRŐL kell beszélni! Nem az ÉN-ről, hanem az Ő-ről.
Ez indított el a mai ünnepen, hogy beszéljek Róla és azokról a szentség útját járó látható és láthatatlan teremtményekről, égi lámpásokról, akik életem térképén lámpások, fénylő csillagok. Adja meg számomra Isten, hogy még több csillagot vegyek észre már itt a földön, hogy megvallhassam, hogy VAN Mennyország.
"Tegyük
fel, hogy sűrű ködbe burkolt országban születtem. Soha nem tárult elém a
természet nevető arca, melyet elönt, átformál a ragyogó nap. Igaz, gyermekkorom
óta hallom, hogy beszélnek ezekről a csodákról. Tudom, hogy az ország, ahol
vagyok, nem az én hazám, s hogy van egy másik, amely felé szüntelenül
törekednem kell. A ragyogó nap országának a királya eljött, és élt 33 évig a
sötétség országában. A sötétség ezt mondja, csúfolva engem: Te fényről
álmodsz, te hiszed, hogy egy napon kilépsz majd a ködből, amely most körülvesz? Minden
új küzdelem alkalmával, mikor azért jön az én ellenségem, hogy kihívjon engem,
bátran viselkedem: hátat fordítok ellenfelemnek, Jézus felé futok, és megvallom
neki: Van Mennyország! Mert amikor a Mennyország boldogságáról énekelek,
Isten örök birtoklásáról, egyszerűen arról énekelek, amit hinni akarok!"
Köszönöm Neked, hogy hallhatom lángoló szavaid, hogy közelebb viszel a Bárány véréhez, hogy beszélsz a HÍDRÓL. Köszönöm, hogy védőszentem vagy, közbenjáróm!
Találkozásaim Istennel az ő segítésük, közbenjárásuk által történik, és mennyi és mennyi jótevők vesznek körül bennünket, akikről még csak nem is tudunk.
A mai nap ünnepe válasz erre... mennyien is vannak. Balázs atya gondolata pontos választ ad, nagyon érdemes elolvasni a mai szentírási részekhez írt gondolatát:
Ha egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell, akkor a mai napon az egész túlpartot fényárban úszva láthatjuk: óriás fároszok és csöppnyi mécsesek ragyogó világossága jelzi a biztos révpartot, amely felé a zarándok Egyház hajója tart. Ha egyik vagy másik szent példája felkelti bennünk a vágyat az életszentség után, akkor ma a szentek közösségének kegyelmi tömegvonzásának hatására szinte elszakadunk a földtől, és néhány pillanatra a patmoszi látnokkal együtt az örök mennyei hazában találjuk magunkat, a fehér ruhások megszámlálhatatlan seregétől körülvéve. Közéjük tartozunk mi is, hiszen Isten gyermekeként meg vagyunk jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, s ruhánkat fehérre mosta a Bárány vére.
A kérdés csak az, meg akarjuk‑e őrizni ezt a hófehér ruhát? Az életszentség ugyanis nem emberi tökéletességet, hibanélküliséget jelent, hanem hogy egész egzisztenciánkkal felvállaljuk Istenhez tartozásunkat, és közreműködünk annak egyre teljesebb kibontakozásában – minden gyarlóságunk, hibánk és bűnünk ellenére. A kövek és a fák, csigák és madarak mind szentek, mert mindenestül Istenhez tartoznak, tökéletesen betöltve hivatásukat. Mégsem ünnepeljük őket, mert a szentséghez nekik nincs szükségük sem elhatározásra, sem erőfeszítésre, sem állhatatosságra, ezért aztán győzelmet sem akarhatnak. Az embert azonban Isten szabadnak teremtette, s azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta neki, hogy szabadon válassza őt.
Az úti cél tehát adva van, a nyolc boldogságban térképet is kaptunk, s ha a világítótornyok fényét követjük, viharba kerülhetünk ugyan, de az irányt nem vétjük el: biztosan nem futunk zátonyra, s nem szenvedünk örök hajótörést. S ami a túlparton, az örök kikötőben vár ránk, az felülmúlja minden várakozásunkat és képzeletünket, hiszen „most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”
Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
És akkor jöjjön az a válasz, hogy miért ezt a zenét választottam. Egy XIX. századi keresztény himnusz dallama hallható, melynek szövege Jákob álmát énekli el. Első teremtés könyv 28,11 fejezetében olvashatjuk:
"Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott. Egy létre volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel s le."
Mai napom egyik ajándéka ez az egyszerű kis dal, mely emlékeztet arra, hogy mit adott nekünk Isten: Fiában ÖNMAGÁT! Krisztus a létra, aki megnyitotta vérével a Mennyek kapuját, hogy örök lakói lehessünk. Ezen a létrán nem járunk egyedül, mert angyalok, és szentek sora kísér bennünk, akik le és fel járnak rajta, és hirdetik: VAN MENNYORSZÁG!
Itt a dal, a képi világa elég vegyes, szóval nem az adja az értékét, hanem a szövege.
A dal szövege: Hadd menjek, Istenem, mindig feléd, Fájdalmak útjain mindig
feléd! Ó, sok keresztje van, de ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, mindig
feléd. Ha este száll reám, s csöndes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem: Nem
lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok feléd. Szívemtől
trónodig – mily szent csoda! – Mennyei grádicsok fényes sora. A szent
angyalsereg mind nékem integet. Ó, Uram, hadd megyek én is feléd! Álom látás után hajnal, ha kél Kínos kő vánkosom megáldom én. Templommá szentelem, hogy
fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, mindig feléd! Csillagvilágokat elhagyva
már, Elfáradt lelkem is hazatalál. Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok, Ott majd
megnyughatom örökre én!
Görög és római katolikusok által használt szöveg: Közelebb, közelebb, Uram,
hozzád! Boldogan ölelem keresztedet át. Édes lesz az nekem, hisz te fogod
kezem. Közelebb, közelebb hozzád, Istenem! Ha vándorutamon a nap leszáll, Nyugtot
fáradt fejem csak nálad talál. Álmomban rebegem, ó emeld a szívem: Közelebb,
közelebb hozzád, Istenem! Lépcsővel álmodom, hozzád vezet, Kegyelmed fölsegít
azon engemet. Angyali szózat hív, repes feléd a szív, Közelebb, közelebb hozzád,
Istenem! Tövises szűk úton a mennybe fel, Vándorló gyermeked bizton jut majd
el. Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem. Közelebb, közelebb hozzád,
Istenem! Repeső szárnyakon, felhőkön át, A csillagok fölé, fel, Uram,
hozzád. Melletted a helyem, ó emeld a szívem. Közelebb, közelebb hozzád, Istenem! Tudom,
ha arcodat megláthatom, Véget ér majd akkor sok-sok bánatom. Sóhajom végszava e hű
ima legyen! Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!
