Milyen sokáig váratott magára, az a tapasztalás, mikor felfedezhettem, hogy egy-egy ige, szentírási szó, mikor felfedi magát, az kegyelmi pillanat. Akkor gondolhatnánk, hogy kemény edzéssel kialakítható ez a képesség: rengeteg igehallgatással, biblia olvasással.
A saját életem tanú rá, hogy nem. Az Ige talál meg, és keresi helyét életünkben. Persze akkor tud megtalálni, ha ajtót nyitok neki. Különben csak a zárt ajtómon kopogó szavakként hullanak a küszöbömre, hol szép lassan megkopnak, betűk furcsa képletét rajzolva. A kopogó szavak szintjén szánk visszhangozza ugyan, de ennyi történik.
Az ajtó nyitás "csupán" annyi, hogy beengedem kertembe azt, aki kertemet teremtette. Engedem, hogy fölszántsa, és bevesse. Ó mennyi mindennek meg kell halnia, hogy kertem legszebbje növekedhessék. Templom épül, örök életem otthona.
Megízlelteti Isten a világ örömeiben, sikereiben, hogy a kitartóan és szorgalmasan végzett munka, meghozza gyümölcsét. Javakat kapunk, kinek mit: tehetséget, egy fontos küldetést, egy barátot, házastársat, gyermeket, stb. És építjük "templomunkat", kinek mi: a karrierünk, a társunk, a gyermekünk....
Ez mind szép és még szebb ha Isten igéi visszhangoznak közben szavainkban. De Ő ennél többet szeretne adni. Nem jó az a szó, hogy többet, inkább az, hogy teljesebbet, az igazat, a LÉNYEGET. Ha hiányzik a lényeg a hivatásunkból, a családunkból, az életünkből, akkor kertünk ajtaja előtti küszöbön építettük a karriert, a kapcsolatainkat, az egész földi életünket.
A lényeg, maga Jézus Krisztus. Egy megkeresztelkedett nem tagadhatja azt a tényt, hogy legalább egyszer már járt Isten a kertjében, és az első szántást és vetést megtette. Lelkünk templomának alapkőletétele már megtörtént.
 |
| forrás: http://kertinaplo.blogspot.hu/ |
Hogyan épülhet lelkünk - kertünk temploma? A válaszom, választásom ma egy olyan dalra esett, melyet kopt vallású fiatalok énekelnek leégett, lerombolt templomukban. A blogbejegyzésem végén egy személyes tanúságot is teszek. :)
A video első képei a gyönyörű emberekkel teli templomot mutatja, majd a szörnyű tett eredményét. Kiégett, megszenesedett falakat. A többi képet nézd a videóban. A dal szövege lentebb olvasható.
Az egyiptomi al-Minjában található Amir Tadrosz kopt
templomot 2013. augusztus 14-én érte támadás.
A romok között éneklik a fiatalok ezt az Istent dicsőítő éneket.
A szív könnyei között,
por, hamu és sebek között
a szeretet, a béke
és a megbocsátás üzenetét
küldjük az egész világnak.
Szívünk megsebződött,
de hatalmas Istenünkhöz fohászkodunk,
akaratában bízva,
hogy jót készít számunkra.
A szenvedés közepette énekelünk,
hogy megnyilvánuljon dicsősége.
Jogainkat átadjuk neki,
mert benne biztos a reményünk.
Bibliája vezet minket,
szavai tanúskodnak ígéreteiről,
lerombolja a pokol kapuit,
ha népe előtt állnak.
Hitünk szövetség Urunkkal,
semmi meg nem ingatja,
a keserű édesnek tűnik,
elfogadjuk az ő nevéért.
Olykor megengedi a nehézségeket,
máskor tűri, hogy méltatlanság érjen,
hogy begyógyítsa sebeinket
és megmutassa jelenlétét.
A megpróbáltatások közepette
atyai jósággal és bölcsességgel
vigasztalja fiát gyengeségében,
segíti és összegyűjti népét.
Hirdetjük az egész világnak:
gondolataink mások, mint a tieid,
célunk a mennyek országa,
dicsőséges Urunkkal.
Ó egyházam, magasra emeled fejed,
ó anyám, szépséged csodálatos!
Zúgasd a harangokat,
ébreszd fel s gyűjtsd össze gyermekeidet!
Eddig a dal, és a video...
Kertünkben épülő templomot senki nem rombolhatja le, csak mi magunk (a bűneinkkel!) A világban épült "templomaink" ki vannak téve támadásoknak, elpusztíthatóak, akár egy tollvonással is. Lelkünkben épülő Isten temploma mások által elpusztíthatatlan, mert nem e világ anyaga tartja össze, hanem a Lélek. Így van ez azokkal a javakkal, örömökkel, gyümölcseinkkel, melyekben jelen van a Lényeg, Jézus Krisztus.
Fizikai értelemben megszűnhetnek (hivatás, kapcsolat, társ, gyermek elvesztése), de azon részei, melyek Istenhez vittek közelebb, Kertünk templomának kövei, díszei, ablakai lesznek. És így az örökkévalóságé.
Idei karácsonyi ajándékom az a kegyelmi pillanat volt, mikor a "hajnalcsillag" szó kopogott szívem ajtaján, és én ráleltem kertem templomában, ahol mindig is ott volt, az oltárt ragyogta be.
