Van Mennyország!

Egy zenével indítanám bejegyzésem, melyet a végén meg is magyarázok, hogy miért ezt választottam. 

Mindenszentek ünnepének fénye, ahogy haladok előre éveimben - és remélve, hogy a hitben is - egyre több ponton világítja meg életem térképét, melyet Isten tervezett. Térkép, mely visszavezet Hozzá.

A héten Hajnalcsillag munkatársaimmal lelki napon vettünk részt, melyet Dr. Osztie Zoltán atya tartott. Zoltán atya a Hit évével kapcsolatos mondta, hogy személyes TANUKRA van szüksége a világnak, tanúságot tenni hitünkről akár alkalmas, akár alkalmatlan időben.

Egyik nevelési évünk mottójául pont ezt a szentírási részt választottam /Biblia évében/:  „Hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” /2 Tim.4,2/ 

Azzal a "feladattal" küldött el bennünket az atya, hogy "TEDD A JÓT ÉS BESZÉLJ RÓLA !". Persze erre rögtön az juthat eszünkbe, hogy ez mégis milyen dolog, hogy dicsekszünk jótetteinkkel, mintha ezzel azt mondanánk, hogy én jobb vagyok, mint te... Nos, ha így gondolkodunk, akkor egy fontos lényegről még  nem tudunk: arról, hogy mi semmi jót nem tudunk tenni önerőnkből, mert minden jó Istentől való. Amit tehetünk: ENGEDD, HOGY ISTEN JÓT TEHESSEN BENNED, ÉS BESZÉLJ RÓLA! Na, ugye hogy így egész más? Persze, hogy akarunk jót tenni, de ha megtörténik, tudnunk kell, hogy Kinek a szeretete engedte és művelte azt... és ERRŐL kell beszélni! Nem az ÉN-ről, hanem az Ő-ről.

Ez indított el a mai ünnepen, hogy beszéljek Róla és azokról a szentség útját járó látható és  láthatatlan teremtményekről, égi lámpásokról, akik életem térképén lámpások, fénylő csillagok.  Adja meg számomra Isten, hogy  még több csillagot vegyek észre már itt a földön, hogy megvallhassam, hogy VAN Mennyország.

Lisieux-i Kis Szent Teréz

"Tegyük fel, hogy sűrű ködbe burkolt országban születtem. Soha nem tárult elém a természet nevető arca, melyet elönt, átformál a ragyogó nap. Igaz, gyermekkorom óta hallom, hogy beszélnek ezekről a csodákról. Tudom, hogy az ország, ahol vagyok, nem az én hazám, s hogy van egy másik, amely felé szüntelenül törekednem kell. A ragyogó nap országának a királya eljött, és élt 33 évig a sötétség országában. A sötétség ezt mondja, csúfolva engem: Te fényről álmodsz, te hiszed, hogy egy napon kilépsz majd a ködből, amely most körülvesz? Minden új küzdelem alkalmával, mikor azért jön az én ellenségem, hogy kihívjon engem, bátran viselkedem: hátat fordítok ellenfelemnek, Jézus felé futok, és megvallom neki: Van Mennyország! Mert amikor a Mennyország boldogságáról énekelek, Isten örök birtoklásáról, egyszerűen arról énekelek, amit hinni akarok!"

Avilai Nagy Szent Teréz

Köszönöm Neked, hogy beszélsz nekem a lélek kertjéről, a belső imáról, a küzdelemről. Köszönöm közbenjárásod gyógyulásom útján.

Sienai Szent Katalin

Köszönöm Neked, hogy hallhatom lángoló szavaid, hogy közelebb viszel a Bárány véréhez, hogy beszélsz a HÍDRÓL.  Köszönöm, hogy védőszentem vagy, közbenjáróm!

További "lámpásaim", kik előttem járnak:

Lelkivezetőm, Gyóntatóim, Barsi Balázs ofm atya, Szent Pio atya, Szent József, Szűz Mária, Boldog II. János Pál pápa, Dorka baba, Reginald Garrigau Lagrange, Szent Pál, Örző angyalom, Szent Mihály főangyal.

Találkozásaim Istennel az ő segítésük, közbenjárásuk által történik, és mennyi és mennyi jótevők vesznek körül bennünket, akikről még csak nem is tudunk.

A mai nap ünnepe válasz erre... mennyien is vannak. Balázs atya gondolata pontos választ ad, nagyon érdemes elolvasni a mai szentírási részekhez írt gondolatát: 

Ha egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell, akkor a mai napon az egész túlpartot fényárban úszva láthatjuk: óriás fároszok és csöppnyi mécsesek ragyogó világossága jelzi a biztos révpartot, amely felé a zarándok Egyház hajója tart. Ha egyik vagy másik szent példája felkelti bennünk a vágyat az életszentség után, akkor ma a szentek közösségének kegyelmi tömegvonzásának hatására szinte elszakadunk a földtől, és néhány pillanatra a patmoszi látnokkal együtt az örök mennyei hazában találjuk magunkat, a fehér ruhások megszámlálhatatlan seregétől körülvéve. Közéjük tartozunk mi is, hiszen Isten gyermekeként meg vagyunk jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, s ruhánkat fehérre mosta a Bárány vére.

A kérdés csak az, meg akarjuk‑e őrizni ezt a hófehér ruhát? Az életszentség ugyanis nem emberi tökéletességet, hibanélküliséget jelent, hanem hogy egész egzisztenciánkkal felvállaljuk Istenhez tartozásunkat, és közreműködünk annak egyre teljesebb kibontakozásában – minden gyarlóságunk, hibánk és bűnünk ellenére. A kövek és a fák, csigák és madarak mind szentek, mert mindenestül Istenhez tartoznak, tökéletesen betöltve hivatásukat. Mégsem ünnepeljük őket, mert a szentséghez nekik nincs szükségük sem elhatározásra, sem erőfeszítésre, sem állhatatosságra, ezért aztán győzelmet sem akarhatnak. Az embert azonban Isten szabadnak teremtette, s azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta neki, hogy szabadon válassza őt.

Az úti cél tehát adva van, a nyolc boldogságban térképet is kaptunk, s ha a világítótornyok fényét követjük, viharba kerülhetünk ugyan, de az irányt nem vétjük el: biztosan nem futunk zátonyra, s nem szenvedünk örök hajótörést. S ami a túlparton, az örök kikötőben vár ránk, az felülmúlja minden várakozásunkat és képzeletünket, hiszen „most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

És akkor jöjjön az a  válasz, hogy miért ezt a zenét választottam. Egy XIX. századi keresztény himnusz dallama hallható, melynek szövege Jákob álmát énekli el. Első teremtés könyv 28,11 fejezetében olvashatjuk:

"Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott. Egy létre volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel s le."

Mai napom egyik ajándéka ez az egyszerű kis dal, mely emlékeztet arra, hogy mit adott nekünk Isten: Fiában ÖNMAGÁT! Krisztus a létra, aki megnyitotta vérével a Mennyek kapuját, hogy örök lakói lehessünk. Ezen a létrán nem járunk egyedül, mert angyalok, és szentek sora kísér bennünk, akik le és fel járnak rajta, és hirdetik: VAN MENNYORSZÁG!

Itt a dal, a képi világa elég vegyes, szóval nem az adja az értékét, hanem a szövege.

Itt lehet olvasni a himnusz történetéről, és arról, hogyan kapcsolódik a Titanic-hoz is...
Közelebb, közelebb Uram hozzád!

A dal szövege:

Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

Ha este száll reám, s csöndes helyen
Álomra hajtanám fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon szállok feléd.

Szívemtől trónodig – mily szent csoda! –
Mennyei grádicsok fényes sora.
A szent angyalsereg mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!

Álom látás után hajnal, ha kél
Kínos kő vánkosom megáldom én.
Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem, mindig feléd!

Csillagvilágokat elhagyva már,
Elfáradt lelkem is hazatalál.
Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom örökre én!

Görög és római katolikusok által használt szöveg:

Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, hisz te fogod kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugtot fáradt fejem csak nálad talál.
Álmomban rebegem, ó emeld a szívem:
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Lépcsővel álmodom, hozzád vezet,
Kegyelmed fölsegít azon engemet.
Angyali szózat hív, repes feléd a szív,
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tövises szűk úton a mennybe fel,
Vándorló gyermeked bizton jut majd el.
Angyalok szárnyain segíts, segíts nekem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Repeső szárnyakon, felhőkön át,
A csillagok fölé, fel, Uram, hozzád.
Melletted a helyem, ó emeld a szívem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Tudom, ha arcodat megláthatom,
Véget ér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hű ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Itt vagyok most, jó Uram!

Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én  és vadfügét szedegetek. 

De az Úr meghívott engem, mikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr:

"Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!" 

/Ám.7,14-15./

Barsi Balázs atya gondolatai a mai vasárnapi olvasmányhoz mélyen megérintettek, mondhatni segítettek emlékezni... újra emlékezni,

....arra az eseményre, arra a találkozásra, amelyben maga az Úr szólított és küldött.

" Ez a találkozás Urunkkal mindegyikünk életében tökéletesen eredeti és páratlan. A felszínen lehet hasonlóság két ember elhívása és küldetése között, a mélyben azonban minden egyes szólítás más és más. Ahol nincs jelen más, csak "én és az én Teremtőm"(J. H. Newman), ott valami egészen különleges, teljes mértékben testre szabott módon jelentkezik az isteni hívás." A teljes bejegyzés itt olvasható.

Találkozásom, találkozásaim Vele banálisak, gyerekesek, érzelemmel fűtöttek voltak, de még 20-25 év távlatában is meghatározóak, melyekhez vissza vissza térek. Ha nem is szó szerint.

Ilyen emlék egy kis fűszál, melyet egy nyáron minden nap meglátogattam. 

A nyárfák susogása, velük való beszélgetés. 

Aztán ott volt a poros föld út dimbes-dombos hulláma, mely körülvette a falu határát, és elvitt Hozzá, hogy elénekeljem a Nap lenyugvása alatt imádságomat... Neki, aki a MINDENEM lett. :) Ó, hogy vártam ezeket a találkozásokat, versenyt futva biciklimmel a Nappal, hogy beelőzzem énekemmel, látva eltűnését a víz tükrében a Halastónál.

Úri Halastóhoz vezető út

ez volt az imádságom, melyet szívem teljes szeretetével énekeltem ott, ahol "én, és az én Teremtőm" találkozott:

Mennybemenetel

"Föltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk... Add, hogy veled együtt mi is mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék."

"Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt. Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj. Ha magamtól emelkedem fel, elesem, ha te emelsz fel, sértetlen maradok...Neked, aki feltámadsz, ezt mondom: Uram, te vagy a reménységem; neked, aki mennybe szállsz: te vagy az én menedékem!"

Szent Ágoston (Serm. 261,1)

A mennybemenetel ünnepének hajnalán szorongva kérdezem az Uramat: Jézusom, ebben a végtelen nagy dicsőségben, amelybe most emelkedel, jelent e még valamit is számodra a mi földünk? A mi útjaink, ahol kerestél engem? Mond-e még neked valamit a nevem?

Kétféle szorongás fojtogatta lelkemet. Az első feloldódott Nagyszombat csendjében: az a szorongás, hogy vállal-e engem Jézus halálom belső, istentelen zuhanásában? Leszáll-e értem oda is, ahol az árnyak nem kelnek fel többé, hogy dicsérjék az Istent? 

A másik, talán még nagyobb szorongásom ma oldódik: az, hogy vállal-e engem Jézus dicsősége tetőfokán, az Atya jobbján? Megvall-e engem, mikor majd mindenek térdet hajtanak előtte a mennyben, a földön és az alvilágban? Mellékszereplő vagy néma statiszta leszek, amikor ő az örök üdvösség asztalánál ül Atyja dicsőségében, a szeráfok, kerubok és hatalmasságok között? Emlékszik-e rám? Keres-e szemével a nagy tömegben?

Lásd meg lelkem, a feleletet a mennybemenetel eseményében! Az Úr Jézus emberi testemet magával vitte. Ő nem csak az Atyával egylényegű istenségében, hanem velem is egylényegű emberségében. Ezzel már megvallott engem. Rajtam a sor, hogy én is megvalljam őt a földön - hirdetve őt az utolsó leheletemig.

/Barsi Balázs: Húsvéti stációk - részlet/

Istenszülőhöz

Köszönöm, Mária az IGENED!

"Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő,

a boldogságost és szeplőtelent

és a mi Istenünknek anyját.

Ki a keruboknál tiszteltebb

és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy,

ki az Istent, az Igét

sérülés nélkül szülted,

téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!"

Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz!

Húsvét

A Nap egyformán süt mindenkire. Isten szeretete egyformán "süt" igazra és gonoszra. A feltámadás szent fénye egyformán ragyog hívőre és hitetlenre. De hogy kibe, meddig hatol, nos az az ember választásán múlik. Ez a fény emésztő tűz, és minél mélyebbre engedjük életünkbe, annál nagyobb világosságot ad. De ebben a világosságban meglátjuk magunk nyomorúságát, bűnét, és a világ hiábavalóságát, és Őt, a Keresztre Feszítettet, akinek semmi bűne nem volt, aki személyesen értem szállt alá a halál vaksötétjébe, Ő, aki maga a Világosság!!! Fölfoghatatlan emberi értelemmel!

Óriási különbség van aközött, hogy tudom, hogy hol lakik Isten, és a között, hogy tudom, és jártam is nála, van "bejárásom" hozzá.... A SZENTSÉGEK adják ezt a különbséget. Hiába tudjuk valakiről, hogy hol lakik - még a pontos címét, házszámát is - , ha még nem jártunk nála, nem mondhatjuk, hogy ismerjük. Hiába megyünk akár minden nap háza elé, szentélyébe, bensejébe csak a szentségek által juthatunk. Szolgálhatunk akár minden nap oltára előtt, szolgák maradunk, ha nem veszünk részt lakomáján. Aki lakomájában részesül, az nem szolga többé, hanem barátja, testvére, annak szívéig, énjének legbensejéig hatol  az Ő világossága, és beragyogja életét, kiragyog benne a másikra.  Hosszú, hosszú évek kellettek, hogy ezt én is megérthessem, hogy a szentgyónás és szentáldozás szentsége adja meg a legteljesebb találkozást. A kettő együtt adja a teljes találkozást, nem válhat külön. Rosszul fejeztem ki magam, mert nem én magam jöttem erre rá, hanem a szentségek által kapott kegyelem formálta át értelmemet.

Ó, mennyire szükség van a világnak hívő, imádkozó, szentségekkel táplálkozó emberekre (itt  a földön és a Mennyben), mert ezeken az embereken keresztül hívja és várja haza tékozló gyermekeit az Atya. Hálát adok a mai napon mindazokért, akik a hitetlenségem legsötétebb napjaiban, éveiben imádkoztak értem, tanítottak tanításukkal. Hálát adok azon jótevőimért, akik visszavezettek Hozzá, viselték fel nem vállalt keresztem, akik példát adnak életükkel, Istenbe vetett rendíthetetlen hitükkel: Lelkivezetőm, a gyóntató atyák, Zoltán atya, Miklós atya, Balázs atya, Julián atya, és Szent József, Avilai Szent Teréz és Boldogságos Szűz Mária. 


Minden nap egy küzdelem, és aki megízlelte Isten "édességét", azt is tudja, hogy ez a küzdelem halálig tartó, de nem értelmetlen küzdelem. Nincs feltámadás kereszthalál nélkül, és a kereszthalál titkát a feltámadás fényében kell szemlélni. A Gonosz lesben áll, minden nap újra és újra indul, hogy elragadja Isten háza népének gyermekeit. Akiktől leginkább tart, és akik felé a legnagyobb támadást intézi, azok az Istent szeretők. A kísértéseket azért engedi meg Isten életünkben, hogy általa erősödjünk, és még inkább belé kapaszkodjunk. 


"Krisztus kiragadott mindabból, ami körülvesz, s ugyanakkor visszaküld éppen oda, ahonnan kiemelt, hogy az élet jó hírét közvetítsem az embereknek." - Barsi Balázs OFM

Jézust szenvedésének óráiban végig megkísértésben volt, azzal a ténnyel, hogy engedte magát, az ÉLETET meghalni, a legnagyobb kísértésre mért "halálos csapást". Mindhalálig az Atyával volt, belé kapaszkodott, neki adta önmagát.

Föltámad Krisztus halottaiból! 

Legyőzte halállal a halált! 

És a sírban lévőknek életet ajándékozott!

Mi vagyunk azok a sírban lévők.....

Áldott Húsvétot kívánok hívőnek és hitetlennek, ujjongó szívűnek és megfáradt, közönyös szívűnek, mert a NAP mindannyiunkra egyformán süt. Te mennyit engedsz be életedbe, hogy beragyogja "házad" minden zugát és újjá teremtse?


Imádságos szeretettel: Kati/Tília 

Jézus hetedik szava a kereszten

„ Beteljesedett!” (Jn 19,30.)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.

feltöltés alatt...

Jézus hatodik szava a kereszten

„ Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.

Jézus kinyilatkoztatásában /ATYA/ lényeges ISTENKÉPET ad, mely az emberiség számára hatalmas ajándék. Ez az istenkép a KERESZTEN válik teljessé. Ez a megszólítás meghatározza Jézus egész öntudatát, egész élete egy IMAESEMÉNY, melyben fiúi kapcsolatban szüntelen az Atyával van. Legyen ez számunkra példa: az imádságnak az életállapotában kell lennünk. A vele való személyes szeretetkapcsolat tud csak RENDEZNI mindent bennünk.


Milyen legyen az imádságunk?

• Legyen dinamikus valóság, melyben folytonosan növekedhetünk.
• Mindig meg kell, hogy újuljon, minden nap újra kell kezdeni.
• Minden nap IGAZOLNI, megvallani szóval, tettel a Szeretetet, magát Istent.
• Mondjuk ki neki minden nap, hogy SZERETLEK! 

Mit jelent az Atya kezébe ajánlás? 

• Az egyetlen megoldást számunkra is, mert mindegyikünk "ott függ a kereszten", az földi életünk "elvonókúrája az öregedés, a haldoklás, de Jézus gyógyító szeretetet ad.
• A megnyugvás jele
• A KIÁLTÁS feloldása: "miért hagytál el engem!"
• Az ÉLET megoldása

A vágyat csak a végtelen tudja betölteni, a végtelen vágya feszül bennünk, amit nem tudunk befogadni. Hogyan lehetséges akkor, ha a végtelen vágy befogadhatatlan, hogyan tud betölteni? Ha ÁTADJUK MAGUKAT NEKI. Az Atya és a Fiú párbeszédében ez megtörténik, ez az ÁLDOZAT.

A teljes bizalom kérdése

Ha Isten velünk, ki ellenünk? Az Egyház átéli és belénk akarja égetni, ez hangzik fel a kompletoriumban, "Uram, kezedbe ajánlom az én lelkemet." Simeon éneke is ezt fejezi ki. Szent István vértanú élete és halála pontos leképezése Jézus halálának, mikor halála előtt ezt imádkozza: "Uram, kezedbe ajánlom lelkemet."A tanítvány leképezi Jézus életét. 

A bizalom az életünkben DERÉKSZORÍTÓ ÖV, KÉVE, a HORDÓ RÁFJA. A bizalom másik szava az állhatatosság: állva maradni a viharokban, nem száll ki soha a "pályáról", nem kívülről kiabál be az, aki állhatatos. 

A bizalom hűség, kitartás. A küzdő ember képét látjuk Szent Pálban. A hűséges bízik igazán. A jó halál begyakorlása a keresztény emberi élet része éppúgy, mint a jó élet begyakorlása.

Ráhagyatkozás

• Az tud ráhagyatkozni, aki nem kótyavetyéli el az örökséget, nem szórja el, mert az a következő nemzedék jövője. 
• Elfogadni azt, amit a mai nap ajánl, örökít számomra
• Hálásnak lenni, hogy ránk hagyta ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ

feltöltés alatt...






Barsi Balázs atya újonnan megjelent könyve, Jézus 33 szava is ír a kereszten elhangzott imádságról.

Jeremiás siralmai

Még tavaly az adventi időben  - mikor Rachmaninov műveibe beleszerettem - leltem rá egy gyönyörű énekes imádságra, melyet ortodox atyák énekelnek. Nem is néztem utána, hogy miről énekelnek. Nagyon megfogott a monotonsága, hangzása, és jól tudtam alatta imádkozni akkor is, mikor tömegközlekedtem... Most a nagyböjti időben is többször hallgattam, és csak pár napja (!!!), mikor Jeremiás siralmaival kapcsolatban keresgéltem a neten, akkor lett világossá, hogy bizony ez a zene Jeremiás siralmait énekli el. 


A videóra kattintva és az 5 siralmat olvasva segítsen bennünket Isten, hogy Krisztus szenvedésének titkához közelebb juthassunk. Különösen ma, Nagypénteken!

A Szent Háromnap zsolozsmáiról Barsi Balázs ofm atya ír részletesen az "Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe" c könyvében. Ebből válogattam ki pár gondolatot.

Jeremiás siralmai, vagyis a lamentáció nem más, mint a Szent Háromnap első nocturnusának három-három olvasmánya. 

A Szentírás könyveit az Egyház egy nagyon bölcs rendszer szerint elosztva olvastatta (kivonatosan) az év folyamán a virrasztó zsolozsmában. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve Jeremiás próféta könyvei kerültek sorra, mert a próféták közül ő jeleníti meg legtisztábban a Isten szenvedő szolgájának képét. Amint a könyvhöz szervesen kapcsolódik a Siralmak könyve, úgy az Egyház is a Siralmakkal fejezte be Jeremiás olvasását a szenvedés időszakának végén. A Siralmak azonban nagyon összetetten, de a Nagyhét üdvösségeseményeibe is belevilágítanak. 

A népét és a szent várost sirató próféta végső soron a bűnbeesett emberiség összeomlása fölött sír: „Elhatározta az Úr, hogy rommá teszi Sion falait, leomlottak kőfalai és bástyái sírnak... nincs már törvény, és prófétái nem kapnak látomást az Úrtól... mert nagyobb volt fiainak vétke, mint Szodomáé... Árvákká lettünk atya nélkül, s anyáink mint az özvegyek... Egyiptomnak nyújtottuk kezünket, és az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel... a mi atyáink vétkeztek és nincsenek többé, és mi viseljük az ő gonoszságukat...” Igen, mi viseltük Ádám gonosz tettének következményeit, árvákká lettünk, mert megfosztattunk istengyermeksé­günktől, értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajlóvá lett...; tévtanítók után mentünk, s mindenféle előnyökért Egyiptomnak nyújtottuk kezünket. Ezért sír a próféta, sír, mint Jeruzsálem fölött az egyetlen valódi Próféta, Jézus, és sír a prófétai Egyház is. Siratja a bűnbeesett emberiséget, siratja a bűnnek a világ végéig tartó hatalmát, siratja, hogy az Egyház, bár szent, maga sem ment ettől a bűntől.

De siratja azt is, akire az Úr mindezt a bűnt ráhelyezte. Szeretetből tette, de nekünk éreznünk kell a teljes súlyát annak, hogy Ádám bűne és minden azóta elkövetett bűn ránehezedik arra, akit az Atya Bűnné tett értünk! Jeremiás szavaival ő magáról mondja: „Én vagyok a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának vesszeje miatt... csapásaival sújtott egész napon, megfonnyasztotta az én bőrömet és húsomat, és megrontotta csontjaimat. Hiába kiáltottam és könyörögtem, elvetette az én imádságomat.” Az Üdvözítőnek minden testi szenvedésen felül meg kellett szenvednie a legnagyobb csapást is: az Atyától való elhagyatottágot: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

De ez a bűn, ez szenvedés, ez a halál áldást termett, amint az Exsultet énekli. S ezt megjövendöli már a Siralom is: „De jó az Úr az őbenne bízókhoz, és az őt kereső lelkekhez. Jó az hallgatással várakozni, mígnem megszabadít az Isten... Orcáját odafordítja a verőknek, és betelik gyalázattal... de talán valamiképp még reménység lenne? Ha már elveszett is, megkönyörül irgalmának sokasága miatt.”

Nagycsütörtök éjjele

"Aki érettünk vérrel verejtékezett"

Jézus az Olajfák hegyén.

51. zsoltár

Gregorio Allegri 1582 - 1652 között élt Rómában. Már kisfiú korától ketdve kórusokban énekelt, majd Róma környéki, később római templomok kórusának vezetője lett. Akkor vált ismertebbé, mikor VIII. Orbán pápa kórusának tagja lett. Számos művet is komponált ennek a kórusnak, közülük az 51. zsoltárt feldolgozó Miserere vált híressé.Ez az egyház bűnbánati zsoltárának egyike - szövege magyarul így kezdődik: Könyörülj rajtam Istenem nagy irgalmasságod szerint. 

Ez a zenei mű a pápai kórus féltve őrzött titkai közé tartoztak, 1770-ig az eredetin kívül mindössze 2 másolat készült: I. Leopold portugál császár, valamint Padre Martini részére. 

Mozart 14 éves korában hallotta a pápai kórust énekelni, amikor atyjával Rómában járt. Amikor hazaértek, emlékezetből(!!!) lekottázta a hallott dallamot - Allegri Miserere-jét. A mű jelentősége, hogy a pápai kórus díszes éneklésének egy ritka példája.   

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;

Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.

Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől és töröld el minden álnokságomat.

Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

Mert nem kívánsz te véres áldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.

Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted meg!

Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.

Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

51. zsoltár magyarázata

Ezt a zsoltárt a bűnbánati zsoltárok között tartjuk számon. Ilyenek még: Zsolt 6; 32; 38; 102; 130; 143. Műfaj tekintetében egyéni panaszénekkel van dolgunk, úgy azonban, hogy a panaszének egyik motívuma – a bűnbánat – a zsoltár fő tartalmává vált. Most már alig lehet felismerni, hogy van szó a zsoltáríró betegségéről (10. vers: „csontjaimat összetörted”) és a zsoltáríró életét veszélyeztető ellenségről (16. vers: „ments meg a vérontástól”). Vannak írásmagyarázók, akik ezt a két verset másképpen értik: a „csontok” a személyes névmást helyettesíti (= én), a többes számban álló „vérek” szó pedig a zsoltáríró által ontott vért jelentené. Múltban elkövetett vérontás büntetéséről lenne szó? Vagy még ezután kerülhet erre sor? Nem tudjuk. De valószínű, hogy a zsoltáríró élete van veszélyben, ill. a panaszének ilyen motívuma szólal meg. A keletkezési kort az határozza meg, hogy Ezékiel és Deutero-Ézsaiás hatása látható a zsoltárban, sőt a 20. és 21. vers a Nehémiás előtti évekre mutat.

Zsolt. 51,2. vers.

A címfelirat Dávid életének egyik eseményével (2Sám 12) magyarázza a zsoltár keletkezését. Ennek ellene mond nemcsak a 20. és 21. vers, hanem a zsoltár egész corpusa, melyben a nagy próféták tanításának hatása kimutatható.

Zsolt. 51,3–4. vers.

A bevezetés Isten megszólítását és segítségül hívását tartalmazza. A zsoltáríró semmiféle emberi érdemmel nem támasztja alá kérését. Könyörületet, irgalmat kér, aminek forrása egyedül Isten kegyelme, hűsége. A hűtlenség „eltörlése” okmány szövegének „törlését” jelenti (Ex 32:32; Num 5:23; Zsolt 69:29; 109:14; Ézs 43:25). A 4. vers mögött ősi kultikus cselekmény áll. Aki a bűnnel érintkezésbe került, annak meg kell mosnia ruháját (Lev 16:24.28). A zsoltáríró magát Istent kéri, hogy „erősen” mossa meg, tisztítsa meg őt vétkétől.

Zsolt. 51,5–8. vers.

A „mert” kötőszó a zsoltár fő részét vezeti be. Más panaszénekekben itt a nyomorúság, a baj elbeszélése következik, de itt most a zsoltáríró bűntudatáról olvasunk. A 6. vers nem azt jelenti, hogy emberek ellen sohasem követett el bűnt, hanem azt, hogy az emberek ellen elkövetett bűnnel is elsősorban Istent sértjük meg (Gen 39:9; 2Sám 12:13; Péld 17:5). „Azt tettem, ami a te szemedben rossz”: ez a Deuteronomium gyakran használt kifejezése (Deut 4:25; 9:18; 17:2; 31:29). A 6. vers második fele a bűnt büntető Isten dicsőítése. Egyes írásmagyarázók itt a babiloni fogságot tartják a vers történelmi hátterének: amit Isten régen megmondott a próféták által, az teljesedett be. Isten szava igaznak bizonyult. Ugyanez érvényes az egyén szenvedésére is; a zsoltáríró igaznak tartja Isten ítéletét. A 7. vers még nem azonos az eredendő bűnről szóló tannal. De az Ószövetség tud az ember bűnösségéről (Gen 8:21; Jób 14:4; 15:14–16; 25:4–6; Zsolt 143:2; Jer 17:9). A 7. vers végén a zsoltáríró nem a saját anyját akarja gyalázni, mintha talán házasságtörést követett volna el. Csak azt akarja kifejezni, hogy az ember gyökerestül bűnös. Pedig Isten nem a bűnben gyönyörködik, hanem az ember belső világában levő hűségben; és éppen itt (szó szerint: „titokban”) munkálkodik azon, hogy az embert a bölcsesség megismerésére eljuttassa. A 8. vers vége inspirációra, Istennek az ember szívében végzett folyamatos munkájára mutat.

Zsolt. 51,9–17. vers.

A panaszének fő részéhez a kérés is hozzátartozik. Ebben a zsoltárban a kérés tárgya a bűnbocsánat: „szabadíts meg vétkemtől izsóppal, és tiszta leszek!” Az izsóp vadon is termő növény, melynek ágait összekötötték és víz vagy vér hintésére használták, pl. páska-ünnep (Ex 12:22) vagy beteg ember „tisztulása” alkalmával (Lev 14:1–9). Ebből egyes magyarázók azt a következtetést vonták le, hogy a zsoltáríró leprás volt, de ez nem valószínű. Lehet, hogy beteg volt; a 10. vers végén csontjairól beszél, melyeket összetört az Úr. Egy mezopotámiai képen a beteg ágyánál az édesvizek istenségének, a varázsláshoz értő É-ának a papja áll, és vizet hint a betegre. A zsoltárban azonban már csak átvitt értelemben van szó izsóppal való meghintésről. A kérés igazi tárgya a bűnbocsánat. Ha megbocsát az Úr, a bűnös a hónál is fehérebb lesz (vö. Ézs 1:18). Hasonlóképpen sajátos értelemben áll a „rejtsd el orcádat” kifejezés. Az orca elrejtése jelenti, hogy Isten nem segít, megvonta jóindulatát; a panaszénekek írói azt kérik, hogy Isten ne rejtse el orcáját előlük (Zsolt 13:2; 22:25; 27:9; 44:25; 69:18; 88:15 stb.). Itt azt kéri a zsoltáríró, hogy vétkei elől rejtse el orcáját az Úr; bocsássa meg és törölje el bűneit (3. vers).

A 12. vers első fele: „Teremts bennem új szívet”, arra tanít, hogy nem emberi erőfeszítés eredménye az új szív, hanem a teremtő Isten munkája. Teremteni csak Ő tud; a bárá’ = teremt igét csak Istennel kapcsolatban használja a Szentírás (Gen 1:1; Ézs 40:28; 42:5; 45:18). Ő nemcsak az eget és a földet teremtette, hanem az ember szívét is újjáteremti (Jer 24:7; 31:33; Ez 11:19; 36:25–27; 2Kor 5:17). Az erős, szilárd lélekre azért van szükség, hogy az ember vissza ne essék bűneibe. Akkor ui. nem maradhatna meg Isten közelében: elvetné őt színe elől az Úr (13. vers; vö. Zsolt 27:9; 71:9). A szilárdsághoz éppen az Úr Lelkére, szent Lelke folyamatos segítségére van szükség. A 14. vers ismét a panaszénekekből ismert kérést tartalmazza. A „szabadítás öröme” együtt jár a hálaadó istentiszteleten való részvétellel. Sőt továbbra is „készséges lelket” ad az Úr: segíti híveit abban, hogy az Ő parancsolatait megtartsák (Zsolt 143:10).

Ismételten előfordult, hogy a hálaadó istentiszteleten Isten segítségéről bizonyságot tevő hívő a gyülekezet tanítójává vált (Zsolt 32:8kk.; 34:12kk.). A 15. versben erre tesz fogadalmat a zsoltáríró. Sőt nem is csak a híveket akarja az Úr „útjára” tanítani, hanem a hűtleneket, a vétkeseket is (vö. Zsolt 25:8). A 16. versben a „vérektől”, vérontástól kér szabadítást a zsoltáríró. Itt az őt fenyegető veszélyre gondolhatunk. A szabadítás egyúttal az Úr „igazságát” is napfényre hozza; a szabadítás hirdetése Isten dicsőségére történik. De még ehhez is maga Isten ad indítást, inspirációt (17. vers; vö. Zsolt 40:4; 42:9).

Zsolt. 51,18–19. vers.

A 18–19. vers mögött a nagy próféták igehirdetése áll (vö. Ézs 1:10–17; Jer 7:22k.; Hós 6:6; Ám 5:21–24). Ők az áldozatokkal az engedelmességet állították szembe. Később (Zsolt 40:7–11; 50:7–15; 69:31) a hálaáldozatot és a hálaéneket tartja értékesebbnek az áldozatoknál. Az Zsolt 51 írója pedig a megtört szívet tartja Istennek tetsző áldozatnak (Zsolt 34:19; 109:22; 147:3; Ézs 57:15; 61:1; 66:2). A gyülekezet tagjai a fogság utáni időben szegényeknek és megtört szívűeknek nevezték magukat.

Zsolt. 51,20–21. vers.

Későbbi korból valók ezek a versek. Szerzőjük szerint csak addig nem kedves Istennek az áldozat, amíg romban állnak Jeruzsálem falai. Ezért abban a reményben könyörög Jeruzsálem falainak újjáépüléséért, hogy utána majd kedvesek lesznek az Úrnak a templomban bemutatandó áldozatok (Zsolt 102:14.17; 147:2; Ézs 62:6k.). A falak a Kr. e. 5. század második felében épültek újjá Nehémiás vezetésével.

Jézus ötödik szava a kereszten

"Szomjazom!"(Jn 19,28)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.

Jézus FŐPAPként teszi a szolgálatot, köntöse varratlan főpapi ruha, mely egy szálból szőtt. A katonák köntösére sorsot vetettek.

Az Ó és Újszövetség papja - RUHA. A "ruhákra" való kinyilatkoztatás hangzik el, mikor azt mondja magáról: "ÉN vagyok az út, igazság, élet." - ez nem egy érzelmi megnyilvánulás.

• út = KIRÁLY, aki után kell menni, mint Jó Pásztor után. Ez Krisztus követése
• igazság = PRÓFÉTA, tanító, akinek szavát megismerni, hallgatni, meghallani kell, hogy eljussunk Hozzá.
• élet = PAP, aki szolgálatával megszenteli az embert.

Mit jelent a megszentelődésünk? Jézus papként áll oda Isten elé, beteljesíti az ószövetségi főpap áldozatát saját önnönmagán, és közben jár értünk. Áthatolt az egeken, mert mindenben hasonlóvá lett velünk a bűnt kivéve. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a főpap képviselte Isten színe előtt a népet. Évente csak egyszer lép át a függönyön (szentélybe) és egyszer mondja ki a SZENT nevét. Ha élve lép ki, ez azt fejezte ki, hogy Isten megkönyörült rajta és a népen. A főpap SZOLGÁLATA, hogy áldozatot mutat be Istennek, engesztelő áldozatot.

Jézus, mikor kiáltott a kereszten, hogy "Szomjazom", a katonák savanyú vízzel kevert bort, ECETET adtak, amit maguk is ittak a hőség miatt.


"Mert a buzgóság emészett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat." (Zsolt. 69,10.) Ez az emésztő buzgóság jelenik meg Jézus szomjazásában. A ház az ember, az Isten temploma.


Izaiás szőlőskertről szóló éneke (Iz.5.) ezt az emésztő buzgalmat énekli el, ahol a szőlősgazda mindent megtett, hogy édes gyümölcsöt teremjen szőlője, de helyette ecetet, vadszőlőt termett: "Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?" (Iz.5,4) "Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom." (Iz. 5,7.)


Én kire/mire szomjazom? Ki után epekedem? Életünk korszakaiban más és más a szomjúságunk:

• hogy megtaláljuk a helyünket a társadalomban - sok csalódás ér
• a családalapítás vágya, gyermek/ek utáni vágy
• pénz, gazdagság utáni vágy, kényelem utáni vágy - A környezetünk tárgyi feltételei hatással van a személy alakulására. Az elszegényedés űrt eredményez.
• vágy, hogy egészségünk megmaradjon
• vágy a szolgálat betöltéséért - ehhez egyre inkább szükségünk van türelemre, alázatra önmagunkhoz, és társainkhoz
• a szeretet utáni vágy
• az ÖRÖK utáni vágy, mert minden múlandó, változik körülöttünk. 

Jézus maga is szomjazik, elsősorban LELKILEG. A szamariai asszonytól, mikor kért vizet, nem a vízre vágyott, hanem az asszony HITÉRE.

Mit ad Isten nekünk? KIT? Magát ISTENT. Mit adott Krisztus az embernek, NEKEM? Jézus ma is újra és újra hitet kér, vágyakozik, szomjazik a hitünkre. "Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped." Aki Isten nélkül él, olyan, mint a "puszta, kiaszott föld".

VÁGYÁLLAPOT,  a legszemélyesebb tapasztalásunk, de KI és mi tölti be ezt az állapotot? Jézus a kereszten éhezik és szomjazik. A VÉGSŐ éhséget, szomjúságot nem csillapítja, sőt csak fokozza ez a tapasztalás. Jézus szomját is csak az ATYA tudta kielégíteni. A 62. zsoltár az Istenre szomjas lélek kiáltását énekli el. Zarándok zsoltár, mert Jeruzsálembe vonuláskor imádkozták évente háromszor. A mi életutunknál is így van, ahogy közeledünk Istenhez ez a vágy fokozódik: jó lenne már hazatérni.

Arra kell, hogy ösztönözzön az Isten utáni vágy, hogy bekapcsolódjunk a liturgiába. Ez a vágy az OLTÁRON telik be, életet adó IRGALOMMAL, ISTENI módon. Ennek jele a HÁLA és MAGASZTALÁS szavai ajkunkon, szívünkben. Az ilyen lélek otthon érzi magát Isten oltáránál. Ahol otthon érzem, ott van hivatásom. A liturgia erőtere a SZENTLÉLEK, az oltáron, az oltár mellett. Hogy ez állandóvá legyen (hogy "otthon" vagyok), ezt táplálni kell: "Dús lakomával teljék meg a lelkem." Így válik ÁLLAPOTTÁ: "még fekvő helyemen is rólad elmélkedem", "hajnalban is rólad gondolkodom".

Jézus negyedik szava a kereszten

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”  (Mt 27,46; Mk 16,34)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.


Mint KIÁLTÁS hangzik el: az összetört, szenvedő Jézus mindenestül az Atyához forduló kiáltása. A nép félreérti Jézus kiáltását, mert azt hiszik Élit hívja. A 22. zsoltárt imádkozza. Krisztus, mint FŐ és TEST imádkozza a zsoltárt. Általa a múlt és jelen és a jövő MA történik. Az én imádságommá kellene, hogy váljon ez a 22. zsoltár.


Jézus kiáltása az egész emberiség kiáltása, aki szenved Isten hiányától. Istentől távol levő, szenvedő emberért/ világért kiált az Atyához. Az Isten ellenes gúny, gyűlölet, lázadás még messzebb viszi az embert/ világot Tőle. Elviszi kiáltásunkat Istenhez, a meghallgatás reményével. Ebben a szenvedő kiáltásban benne van az a bizonyosság, hogy Isten meghallgatja. Isten nem elveti a szegény nyomorát, hanem Krisztusban MAGÁRA VESZI: alá száll a poklokra, engedelmes mindhalálig, még pedig a KERESZT HALÁLIG. Romano Guardini szerint kétféle semmi létezik: a TISZTA SEMMI, mely a teremtés előtt volt, és a ROSSZ SEMMI, ami maga a nihil, a BŰN. Jézus beletekintett, belement, LESZÁLLT, átélte a bűn terheltségét, a mi bűneink terhét. A bűn súlyát igazán csak Isten éli át, mi föl sem fogjuk, mekkora súly ez: mert senki nem halt meg úgy, mint Jézus. Senki nem bűnhődött úgy, mint Ő, aki bűnt nem ismert.  Hogy élhette át az ÉLET a halált?!? Eljutott oda, ahol a bűn feloldozás nélkül van. Vigasztalása/om, hogy nincs vigasztalás, "csak" ISTEN, és marad a minden biztosíték nélküli BIZALOM: egy nagy halálos ugrás.

Krisztus negyedik szava a kereszten a MAGÁNY mély megértéséhez vezet bennünket. 

• Magány, mint kiszolgáltatottság. 
• A magány pusztasága: Isten egyedül elég
• A PUSZTA magánya: a legnagyobb KÍSÉRTÉS.

A magányba beleőrül, akinek nincs személyes kapcsolata, hisz egymásból élünk.Az ÉLŐ Istennel való SZEMÉLYES kapcsolat adja az ÉLETET. Van, aki tudatosan vállalja a magányt, így JELLÉ válik, hogy ISTEN EGYEDÜL ELÉG.Vannak órák az életünkben, melyek megoszthatatlan órák, pillanatok, egyedül Istennel megosztható. Jézus átéli ÉRTÜNK ezt a riasztó magányt.

Jézus harmadik szava a kereszten

„Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.


Az asszonyok fontos szerepet töltenek be Jézus küldetésében (pl. kisérték, gondoskodtak róla). Az apostolok közé fogadta őket, jelenlétük vigasztalást, megbékélést, bensőségességet adott. 

Jézus az "asszony" megszólítást használja a kánai menyegző csodájában. A kereszten megkezdődött a végleges menyegző, a szent nász,  új közösséget teremtett ("új bort") Isten és a nép között. A teremtésben ÉVA  a régi asszony. Ahogy a régi Ádámhoz ÉVA, úgy az Új Ádámhoz (Krisztushoz) az Új Asszony tartozik : Mária, aki AVE. A Jelenések könyvének nagy jele a Napbaöltözött ASSZONY. Szent Pál az Efezusi levelében az Egyház (asszony) és Krisztus(vőlegény, férj) kapcsolatát mutatja meg.

Most szemléljük Máriát, akinek alakja megmutatja az Egyházat. Az Egyház "mintája", "típusa" Mária.

• Mária VÁRAKOZIK a Megváltó érkezésére, az Egyház életében ez A VÁRAKOZÁS az adventi időszak. Mária és az Egyház számára a hűség és a türelem próbatétele ez az időszak, mely egyáltalán nem idilli. Számunkra milyen várakozás? A "talán mégsem jön?" kísértő gondolatra mi a válaszunk? A hűség feladása, a türelmetlenség?

• Mária VÁGYAKOZIK, mintegy sietteti, hogy az Úr érkezzék. Sietteti hűséges, kitartó imáival, önátadó életével. Az Egyház is a VÁGYÁVAL sietteti az Úr második érkezését. Az én vágyakozásom mennyire sürgető vágyakozás, hűséges, kitartó az én imádságom?

• VAJÚDVA, fájdalmakkal szüli meg fiát (Mária), majd feltűnik egy sárkány, hogy elragadja tőle - olvasható a Jelenések könyvében. Isten gondoskodik Máriáról és a gyermekéről. Mária táplálja gyermekét. A keresztségben és a megtérésben "szüli újjá" az Egyház a gyermekeit. Vajúdva, fájdalmakkal... Az Egyház TÁPLÁLJA gyermekeit az Eucharisztiában. Így segít és szolgál bennünket, gyermekeit.

• Mária ÓVJA, VÉDELMEZI Jézust. Az Egyház is óv és védelmez, a bűnöst hívja magához és gyógyítja.

• Mária ÁTADJA magát Jegyesének.

• Mária, Jézus szenvedésében RÉSZT VÁLLAL. 

• Mária a MEGDICSŐÜLÉSBEN részt vesz: Mennybe felvett, megkoronázott királynő!

• Mária SZENT, ahogy az Egyház is szent. Eggyé vált Istennel, aki lefoglalta őt magának: megszenteli, MEGTISZTÍTJA. Akivel Jézus közösségben van, az már egészen tiszta.

• Mária a SZERETET jele, a "titkos értelmű rózsa".

• Mária az ÜDVÖSSÉG jele. A pap is "jel", aki megjeleníti az Egyházat. Könyörögni, és imádkozni kell rendületlenül a papi hivatásokért az Egyháznak, a világnak.

Mária és Jézus kapcsolatára jellemző, hogy bár Jézus TÁVOLODIK Máriától, de Máriából él. Mi Mária válasza? A HIT, mert mindig Jézus mellé áll: ez Mária nagysága. Soha meg nem tántorodik. 

Jézus, mikor a kereszten Máriára mutat, az anyaság, az Egyház mintájára mutat. Mikor Jánosra mutat, a TANÍTVÁNY (papság, a hívő keresztény) mintájára mutat.

János pedig befogadta Máriát SAJÁTJÁBA, nemcsak házába, hanem életébe, bensejébe, SZÖVETÉBE örökbe fogadta. Hasonlóan képzeljük el, mint mikor a 12 éves Jézus válaszolt Máriának, mikor megtalálta a templomban: "Nekem ATYÁM dolgaiban/házában kell lennem: ATYÁMÉIBAN!

A tanítványi mivolt jelei:

• Az Úrral való SZEMÉLYES szeretetközösségben élés. Mindenhol fölismeri a jelenlévő Urat a karizmatikus tanítvány: " Az Úr az!" (Jn.21.) Kereszténységünk aranyfedezete a Jézussal való SZEMÉLYES kapcsolatunk. Nem a kereszténységet és értékeit kell képviselni csupán, hanem KRISZTUST, magát kell képviselni.

• Nem feledkezik meg Máriáról és az Egyházról. Itt nem Mária tiszteletről beszélünk, hanem arról, hogy a "tanítvány" Máriával SZEMÉLYES szeretetkapcsolatban van. Máriához fordulás nem szabadna, hogy csak egy függelék legyen, mint a mise végén az automatikus éneklés Máriához... Az Egyház szeretete, tisztelete abban kell, hogy álljon, hogy azért szeretjük, MERT hiszünk.

• Az igaz tanítvány SAJÁTJÁBA fogadja Máriát és az Egyházat, az élete szövetébe.

Jézus második szava a kereszten

2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.


22. zsoltár igéje beteljesedik

A GÚNY három szinten (a pusztai kísértések párhuzama) jelenik meg, mint kísértés:

1. az arra járók, megváltásra szoruló TÖMEG hangjában
2. papok, farizeusok hangjában
3. a BAL lator hangjában

1.  A nép szava, gúnya

Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: „Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” (Mk. 15,29-30.)

A templom megtisztítása (Jn. 2, 13-25.)

 ¹³A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. ¹⁵Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, ¹⁶a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" ¹⁷Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgalom." ¹⁸A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?" ¹⁹Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem." ²⁰A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?" ²¹De ő saját teste templomáról beszélt. ²²Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. ²³Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, ²⁴amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, ²⁵s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.

Nem a kőből épült templom a lényeges, hanem az ÉLŐ KÖVEKből épült gyönyörűséges szent templom. Az ember teste TEMPLOM, szentély! Jézus lerombolja a templomot és új épül, Isten imádásának új helye ragyogott fel Jézus Krisztus TESTÉBEN. Vajon így tiszteljük magunkat és másokat, mint Isten temploma?

2. Papok és farizeusok gúnyos hangja

³¹A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. ³²A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!" (Mk. 15,31-32.)

Pusztai kísértés kő – kenyér…

Istent nem lehet próbára tenni, erejét kipróbálni. A másik embert sem lehet kipróbálni, mint egy mosóport…

Az IGAZ (Krisztus), jel, aki útban van, el kell távolítani. A világuralmi törekvések elsősorban a történelmi egyházak ellen működnek, és ezzel elismerik az IGAZ voltát: „Aki egyedül volt igaz köztünk.”

Jézus nem gyengül el a gúnytól, mert Istentől várja megigazulását, azonos önmagával. Nem kell leszállnia a keresztről. Az Atya menti meg, nem emberi és nem ördögi módon, hanem a FÖLTÁMADÁSBAN, ahol Isten Fiának bizonyul.

3. A BAL lator gúnyos hangja

Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." ⁴⁰A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. ⁴¹Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." ⁴²Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." ⁴³Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." (Lk.23,39-43.)

A lator szó rabot, lázadót, bűnözőt jelent. Három lázadót említ a szentírás Jézus kínszenvedésében Barrabást és a két latort. Barrabás szó magyar fordítása ugyanazt jelenti, mint Jézus: az atya fia. Csak míg Barrabás esetén kisbetűvel, addig Jézus esetében nagy betűvel. A két alternatíva, a két választás: az atya fiát, vagy az Atya Fiát? Ez nemcsak a katonák és ítélők előtt hangzik fel, hanem a világ előtt MA is. Jézus „bűne” a táblán: Názáreti Jézus a zsidók királya. Így lesz a KERESZT a Megváltó Király trónja, melyet fiúi hűséggel foglal el. A JOBB lator felismeri. És mi? Mellette akarunk e állni, vagy kiszállunk és kívülről gúnyoljuk?

MA velem leszel a Paradicsomban. Ma, MOST van itt az üdvösség órája.

Mi a mi célunk?

A Paradicsom, a szeretetközösségbe való VISSZATÉRÉS.

Az IGAZ lator a reménység embere, aki élete utolsó perceiben megélte, hogy IGEN, szabad az út ISTENHEZ, aki valódi királyként uralkodik és magához vonz. Egy istentelen élet mélyén is van kötelék, mely visszavezethet Istenhez. Az eutanázia kizárja magától az üdvösség óráját, mert az utolsó óra/perc kegyelmet sejt, mit ha elutasítunk a halált jelenti, mert halálos bűn.

Mi, latrok méltán szenvedünk, de Jézus semmi rosszat nem tett. Erre a döntésre hív Isten: a pozitív üdvösségi döntés ÁTVÁLTOZTAT: halálból életbe. Az üdvösség az élet forrása.

„Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt.”