Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én és vadfügét szedegetek.
De az Úr meghívott engem, mikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr:
"Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!"
/Ám.7,14-15./
Barsi Balázs atya gondolatai a mai vasárnapi olvasmányhoz mélyen megérintettek, mondhatni segítettek emlékezni... újra emlékezni,
....arra az eseményre, arra a találkozásra, amelyben maga az Úr szólított és küldött.
" Ez a találkozás Urunkkal mindegyikünk életében tökéletesen eredeti és páratlan. A felszínen lehet hasonlóság két ember elhívása és küldetése között, a mélyben azonban minden egyes szólítás más és más. Ahol nincs jelen más, csak "én és az én Teremtőm"(J. H. Newman), ott valami egészen különleges, teljes mértékben testre szabott módon jelentkezik az isteni hívás." A teljes bejegyzés itt olvasható.
Találkozásom, találkozásaim Vele banálisak, gyerekesek, érzelemmel fűtöttek voltak, de még 20-25 év távlatában is meghatározóak, melyekhez vissza vissza térek. Ha nem is szó szerint.
Ilyen emlék egy kis fűszál, melyet egy nyáron minden nap meglátogattam.
A nyárfák susogása, velük való beszélgetés.
Aztán ott volt a poros föld út dimbes-dombos hulláma, mely körülvette a falu határát, és elvitt Hozzá, hogy elénekeljem a Nap lenyugvása alatt imádságomat... Neki, aki a MINDENEM lett. :) Ó, hogy vártam ezeket a találkozásokat, versenyt futva biciklimmel a Nappal, hogy beelőzzem énekemmel, látva eltűnését a víz tükrében a Halastónál.
 |
| Úri Halastóhoz vezető út |
