A héten, csütörtökön a Dunakeszi Szent Imre Templomban Szabó József atya a szentségimádást Xavéri Szent Ferenc imájával fejezte be. Megrendültem az imádság hallatán, és boldog voltam, hogy a hétvége közeledtével ebben az ajándékban részesülhettem.
Istenem szeretlek forrón, mélyen,
nem mert a kárhozatos szörnyű éjen
gyötrő tűzbe vetsz, ha elhagytalak,
s nem mert egednek édes fényességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígérted nekem szárnyaid alatt.
De mert a kereszten karjaid kitártad,
emberi szívemet Szívedre vártad,
rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutotta arcod édes, tüzes oltár,
bűnömért viseltél szörnyű ékességet...
Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén,
átmentél az éjek szörnyűséges éjén,
borzalmas kísértet, gyalázat és szitok,
lélek-hóhérok, gyűlölet-kárpitok
födtek, jaj, követtek az utolsó szóig...
Rettentő mértékkel mérted szeretésed.
Ó legyek, hadd legyek könnyező vetésed;
hadd legyek, én legyek a te aratásod,
míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
Szeretlek, szeretlek,
nem mert megmentettél,
hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél, szeretlek most téged,
Életem és lelkem felkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a királyom,
Istenem, mindenem, örök mennyországom!
