Húsvét

A Nap egyformán süt mindenkire. Isten szeretete egyformán "süt" igazra és gonoszra. A feltámadás szent fénye egyformán ragyog hívőre és hitetlenre. De hogy kibe, meddig hatol, nos az az ember választásán múlik. Ez a fény emésztő tűz, és minél mélyebbre engedjük életünkbe, annál nagyobb világosságot ad. De ebben a világosságban meglátjuk magunk nyomorúságát, bűnét, és a világ hiábavalóságát, és Őt, a Keresztre Feszítettet, akinek semmi bűne nem volt, aki személyesen értem szállt alá a halál vaksötétjébe, Ő, aki maga a Világosság!!! Fölfoghatatlan emberi értelemmel!

Óriási különbség van aközött, hogy tudom, hogy hol lakik Isten, és a között, hogy tudom, és jártam is nála, van "bejárásom" hozzá.... A SZENTSÉGEK adják ezt a különbséget. Hiába tudjuk valakiről, hogy hol lakik - még a pontos címét, házszámát is - , ha még nem jártunk nála, nem mondhatjuk, hogy ismerjük. Hiába megyünk akár minden nap háza elé, szentélyébe, bensejébe csak a szentségek által juthatunk. Szolgálhatunk akár minden nap oltára előtt, szolgák maradunk, ha nem veszünk részt lakomáján. Aki lakomájában részesül, az nem szolga többé, hanem barátja, testvére, annak szívéig, énjének legbensejéig hatol  az Ő világossága, és beragyogja életét, kiragyog benne a másikra.  Hosszú, hosszú évek kellettek, hogy ezt én is megérthessem, hogy a szentgyónás és szentáldozás szentsége adja meg a legteljesebb találkozást. A kettő együtt adja a teljes találkozást, nem válhat külön. Rosszul fejeztem ki magam, mert nem én magam jöttem erre rá, hanem a szentségek által kapott kegyelem formálta át értelmemet.

Ó, mennyire szükség van a világnak hívő, imádkozó, szentségekkel táplálkozó emberekre (itt  a földön és a Mennyben), mert ezeken az embereken keresztül hívja és várja haza tékozló gyermekeit az Atya. Hálát adok a mai napon mindazokért, akik a hitetlenségem legsötétebb napjaiban, éveiben imádkoztak értem, tanítottak tanításukkal. Hálát adok azon jótevőimért, akik visszavezettek Hozzá, viselték fel nem vállalt keresztem, akik példát adnak életükkel, Istenbe vetett rendíthetetlen hitükkel: Lelkivezetőm, a gyóntató atyák, Zoltán atya, Miklós atya, Balázs atya, Julián atya, és Szent József, Avilai Szent Teréz és Boldogságos Szűz Mária. 


Minden nap egy küzdelem, és aki megízlelte Isten "édességét", azt is tudja, hogy ez a küzdelem halálig tartó, de nem értelmetlen küzdelem. Nincs feltámadás kereszthalál nélkül, és a kereszthalál titkát a feltámadás fényében kell szemlélni. A Gonosz lesben áll, minden nap újra és újra indul, hogy elragadja Isten háza népének gyermekeit. Akiktől leginkább tart, és akik felé a legnagyobb támadást intézi, azok az Istent szeretők. A kísértéseket azért engedi meg Isten életünkben, hogy általa erősödjünk, és még inkább belé kapaszkodjunk. 


"Krisztus kiragadott mindabból, ami körülvesz, s ugyanakkor visszaküld éppen oda, ahonnan kiemelt, hogy az élet jó hírét közvetítsem az embereknek." - Barsi Balázs OFM

Jézust szenvedésének óráiban végig megkísértésben volt, azzal a ténnyel, hogy engedte magát, az ÉLETET meghalni, a legnagyobb kísértésre mért "halálos csapást". Mindhalálig az Atyával volt, belé kapaszkodott, neki adta önmagát.

Föltámad Krisztus halottaiból! 

Legyőzte halállal a halált! 

És a sírban lévőknek életet ajándékozott!

Mi vagyunk azok a sírban lévők.....

Áldott Húsvétot kívánok hívőnek és hitetlennek, ujjongó szívűnek és megfáradt, közönyös szívűnek, mert a NAP mindannyiunkra egyformán süt. Te mennyit engedsz be életedbe, hogy beragyogja "házad" minden zugát és újjá teremtse?


Imádságos szeretettel: Kati/Tília