Jézus ötödik szava a kereszten

"Szomjazom!"(Jn 19,28)

2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.

Jézus FŐPAPként teszi a szolgálatot, köntöse varratlan főpapi ruha, mely egy szálból szőtt. A katonák köntösére sorsot vetettek.

Az Ó és Újszövetség papja - RUHA. A "ruhákra" való kinyilatkoztatás hangzik el, mikor azt mondja magáról: "ÉN vagyok az út, igazság, élet." - ez nem egy érzelmi megnyilvánulás.

• út = KIRÁLY, aki után kell menni, mint Jó Pásztor után. Ez Krisztus követése
• igazság = PRÓFÉTA, tanító, akinek szavát megismerni, hallgatni, meghallani kell, hogy eljussunk Hozzá.
• élet = PAP, aki szolgálatával megszenteli az embert.

Mit jelent a megszentelődésünk? Jézus papként áll oda Isten elé, beteljesíti az ószövetségi főpap áldozatát saját önnönmagán, és közben jár értünk. Áthatolt az egeken, mert mindenben hasonlóvá lett velünk a bűnt kivéve. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a főpap képviselte Isten színe előtt a népet. Évente csak egyszer lép át a függönyön (szentélybe) és egyszer mondja ki a SZENT nevét. Ha élve lép ki, ez azt fejezte ki, hogy Isten megkönyörült rajta és a népen. A főpap SZOLGÁLATA, hogy áldozatot mutat be Istennek, engesztelő áldozatot.

Jézus, mikor kiáltott a kereszten, hogy "Szomjazom", a katonák savanyú vízzel kevert bort, ECETET adtak, amit maguk is ittak a hőség miatt.


"Mert a buzgóság emészett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat." (Zsolt. 69,10.) Ez az emésztő buzgóság jelenik meg Jézus szomjazásában. A ház az ember, az Isten temploma.


Izaiás szőlőskertről szóló éneke (Iz.5.) ezt az emésztő buzgalmat énekli el, ahol a szőlősgazda mindent megtett, hogy édes gyümölcsöt teremjen szőlője, de helyette ecetet, vadszőlőt termett: "Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?" (Iz.5,4) "Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom." (Iz. 5,7.)


Én kire/mire szomjazom? Ki után epekedem? Életünk korszakaiban más és más a szomjúságunk:

• hogy megtaláljuk a helyünket a társadalomban - sok csalódás ér
• a családalapítás vágya, gyermek/ek utáni vágy
• pénz, gazdagság utáni vágy, kényelem utáni vágy - A környezetünk tárgyi feltételei hatással van a személy alakulására. Az elszegényedés űrt eredményez.
• vágy, hogy egészségünk megmaradjon
• vágy a szolgálat betöltéséért - ehhez egyre inkább szükségünk van türelemre, alázatra önmagunkhoz, és társainkhoz
• a szeretet utáni vágy
• az ÖRÖK utáni vágy, mert minden múlandó, változik körülöttünk. 

Jézus maga is szomjazik, elsősorban LELKILEG. A szamariai asszonytól, mikor kért vizet, nem a vízre vágyott, hanem az asszony HITÉRE.

Mit ad Isten nekünk? KIT? Magát ISTENT. Mit adott Krisztus az embernek, NEKEM? Jézus ma is újra és újra hitet kér, vágyakozik, szomjazik a hitünkre. "Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped." Aki Isten nélkül él, olyan, mint a "puszta, kiaszott föld".

VÁGYÁLLAPOT,  a legszemélyesebb tapasztalásunk, de KI és mi tölti be ezt az állapotot? Jézus a kereszten éhezik és szomjazik. A VÉGSŐ éhséget, szomjúságot nem csillapítja, sőt csak fokozza ez a tapasztalás. Jézus szomját is csak az ATYA tudta kielégíteni. A 62. zsoltár az Istenre szomjas lélek kiáltását énekli el. Zarándok zsoltár, mert Jeruzsálembe vonuláskor imádkozták évente háromszor. A mi életutunknál is így van, ahogy közeledünk Istenhez ez a vágy fokozódik: jó lenne már hazatérni.

Arra kell, hogy ösztönözzön az Isten utáni vágy, hogy bekapcsolódjunk a liturgiába. Ez a vágy az OLTÁRON telik be, életet adó IRGALOMMAL, ISTENI módon. Ennek jele a HÁLA és MAGASZTALÁS szavai ajkunkon, szívünkben. Az ilyen lélek otthon érzi magát Isten oltáránál. Ahol otthon érzem, ott van hivatásom. A liturgia erőtere a SZENTLÉLEK, az oltáron, az oltár mellett. Hogy ez állandóvá legyen (hogy "otthon" vagyok), ezt táplálni kell: "Dús lakomával teljék meg a lelkem." Így válik ÁLLAPOTTÁ: "még fekvő helyemen is rólad elmélkedem", "hajnalban is rólad gondolkodom".