„Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt
27,46; Mk 16,34)
2012. márciusában elhangzott nagyböjti lelkigyakorlat elmélkedéseiből részletek a teljesség igénye nélkül. Lelkigyakorlatot vezette: Dr. Osztie Zoltán atya.
Mint KIÁLTÁS hangzik el: az összetört, szenvedő Jézus mindenestül az Atyához forduló kiáltása. A nép félreérti Jézus kiáltását, mert azt hiszik Élit hívja. A 22. zsoltárt imádkozza. Krisztus, mint FŐ és TEST imádkozza a zsoltárt. Általa a múlt és jelen és a jövő MA történik. Az én imádságommá kellene, hogy váljon ez a 22. zsoltár.
Jézus kiáltása az egész emberiség kiáltása, aki szenved Isten hiányától. Istentől távol levő, szenvedő emberért/ világért kiált az Atyához. Az Isten ellenes gúny, gyűlölet, lázadás még messzebb viszi az embert/ világot Tőle. Elviszi kiáltásunkat Istenhez, a meghallgatás reményével. Ebben a szenvedő kiáltásban benne van az a bizonyosság, hogy Isten meghallgatja. Isten nem elveti a szegény nyomorát, hanem Krisztusban MAGÁRA VESZI: alá száll a poklokra, engedelmes mindhalálig, még pedig a KERESZT HALÁLIG. Romano Guardini szerint kétféle semmi létezik: a TISZTA SEMMI, mely a teremtés előtt volt, és a ROSSZ SEMMI, ami maga a nihil, a BŰN. Jézus beletekintett, belement, LESZÁLLT, átélte a bűn terheltségét, a mi bűneink terhét. A bűn súlyát igazán csak Isten éli át, mi föl sem fogjuk, mekkora súly ez: mert senki nem halt meg úgy, mint Jézus. Senki nem bűnhődött úgy, mint Ő, aki bűnt nem ismert. Hogy élhette át az ÉLET a halált?!? Eljutott oda, ahol a bűn feloldozás nélkül van. Vigasztalása/om, hogy nincs vigasztalás, "csak" ISTEN, és marad a minden biztosíték nélküli BIZALOM: egy nagy halálos ugrás.
Mint KIÁLTÁS hangzik el: az összetört, szenvedő Jézus mindenestül az Atyához forduló kiáltása. A nép félreérti Jézus kiáltását, mert azt hiszik Élit hívja. A 22. zsoltárt imádkozza. Krisztus, mint FŐ és TEST imádkozza a zsoltárt. Általa a múlt és jelen és a jövő MA történik. Az én imádságommá kellene, hogy váljon ez a 22. zsoltár.
Jézus kiáltása az egész emberiség kiáltása, aki szenved Isten hiányától. Istentől távol levő, szenvedő emberért/ világért kiált az Atyához. Az Isten ellenes gúny, gyűlölet, lázadás még messzebb viszi az embert/ világot Tőle. Elviszi kiáltásunkat Istenhez, a meghallgatás reményével. Ebben a szenvedő kiáltásban benne van az a bizonyosság, hogy Isten meghallgatja. Isten nem elveti a szegény nyomorát, hanem Krisztusban MAGÁRA VESZI: alá száll a poklokra, engedelmes mindhalálig, még pedig a KERESZT HALÁLIG. Romano Guardini szerint kétféle semmi létezik: a TISZTA SEMMI, mely a teremtés előtt volt, és a ROSSZ SEMMI, ami maga a nihil, a BŰN. Jézus beletekintett, belement, LESZÁLLT, átélte a bűn terheltségét, a mi bűneink terhét. A bűn súlyát igazán csak Isten éli át, mi föl sem fogjuk, mekkora súly ez: mert senki nem halt meg úgy, mint Jézus. Senki nem bűnhődött úgy, mint Ő, aki bűnt nem ismert. Hogy élhette át az ÉLET a halált?!? Eljutott oda, ahol a bűn feloldozás nélkül van. Vigasztalása/om, hogy nincs vigasztalás, "csak" ISTEN, és marad a minden biztosíték nélküli BIZALOM: egy nagy halálos ugrás.
Krisztus negyedik szava a kereszten a MAGÁNY mély megértéséhez vezet bennünket.
- Magány, mint kiszolgáltatottság.
- A magány pusztasága: Isten egyedül elég
- A PUSZTA magánya: a legnagyobb KÍSÉRTÉS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése